Meddig és mennyire normális, ha teljesen idegennek érzem a terhességet?

2 hete lett biztos, hogy terhes vagyok. De egyszerűen annyi minden kavarog bennem, hogy az hihetetlen.

Nem terveztük, de a baba apja nagyon boldog.

Nekem viszont minden bajom van. Nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz, amikor nő bennem (valamilyen szinten taszít is a gondolat), nem tudom, hogy akarom-e majd szoptatni (sosem hittem, hogy ilyen eszembe jut majd egyáltalán, bár lehet hogy változik mikor megszületik, ugye?), félek a terhességtől, attól, hogy milyen lesz a kapcsolatunk a párommal, ha megszületik, mennyire fogom tudni megoldani a gondokat, a testem hogyan fog kinézni a szülés után, félek magától a szüléstől.

És valahogyan nem is érzem enyémnek ezt a babát, olyan különös érzés. Igaz, még egyáltalán nem érzem, csak tudok róla, meg persze az állandó rosszul lét is emlékeztet.

Ez mennyire normális? Mert ezek után még rossz és hálátlan embernek is érzem magam, amiért szinte egyáltalán nem tudok örülni neki a sok borús gondolat miatt.

Az hogy nem terveztük számít valamit? Vagy valami hiányzik belőlem, ami másnak ösztönösen jön? Már 2 hét eltelt, de én még szinte most is le vagyok döbbenve. Korábban azt hittem, hogy majd mennyire boldog leszek, ha egyszer kiderül, hogy babánk lesz. De most csak a félelmeim vannak. Mit kellene tennem?