Nagyon kis korkülönbséggel (11-18 hónap) szült anyukák, hogy bírtátok a terhességet, és az utána következő időszakot? Így terveztétek?

Nálunk 16,5 hónap van a két gyerek között. Tervezett volt a második baba is. Öcsém és én köztem is csak 18 hónap van, és jól megvagyunk, ezért gondoltuk, hogy így lesz a legjobb a mi két gyerkőcünknek is.

A terhességgel nem volt semmi gond. Bár segítségem nem volt, mert párom dolgozott, nagyszülők pedig nincsenek a közelben. Így a vizsgálatokra vittem a pici lányt is. Volt olyan doki, aki nem nézte jó szemmel és volt, aki nagyin aranyosan fogadta.

A szülés utáni időszak tökre rendben volt. Ma már a picikém is 16 hónapos múlt a nagy majdnem 3 éves. Nekünk isteni korszak van a hátunk mögött. És remélem, hogy ezt követően is így folytatódik.

20 hónap van köztük.

Tervezett volt, de azért nem ilyen hamar... :)

Párom otthonról dologzott, úh tudott vigyázni a nagyobbra, szerencsére.

A terhességet nem túl jól visletem, elsőnél semmi nem volt, itt meg minden, az aranyértől, hányingertől kezdve a nyíló méhszájig.

A szülés viszont hójobb volt, sokkal könnyebb, gyorsabb volt.

Az első 4-5 hónap durva volt a hasfájás miatt.

A pici most 8 hós, már semmi extra nehézség nincs.

Néha kis féltékenység, de elvannak együtt szerencsére.

17 hónap lett a lányom és a fiam között. Az első tervezett baba volt, de fizikailag nagyon nehéz, sok gonddal megspékelt terhesség volt. Az öcskös meg: becsúszott, és bár fizikailag problémamentes várandósság volt, lelkileg nagyon megviselt, mert majdnem ráment a házasságunk, hogy megtartottam.

A második szülés nekem nehezebb volt, rátekeredett zsinór miatti elhúzódó kitolási szak végett enyhén oxigénhiányos lett a fiam (szerencsére különféle terápiákkal fejleszthető), és majdnem 4 hós volt, mikorra az apja képes lett arra, hogy igazán szívből nyúljon hozzá, addigra fogadta el őt. Főleg ezek miatt volt nehéz, fizikailag nem különösebben viselt meg, az első babánál nehezebben rázódtam bele a dolgokba, most zsigerből ment minden.

Nekem igazából addig volt kutya nehéz, míg a nappali alvásokat nem sikerült összeegyeztetnem a két gyereknél. Utána tarthatóbb volt a napirend, és minimálisra leépítettem a házimunkát, inkább aludtam velük napközben 1-2 órát, toltam a magne b6-ot és sokkal jobban vettem minden akadályt, mint az első gyereknél.

Mivel a kicsit fejlesztésre kellett hordani, a nagyobb délelőttös-bölcsis lett, kétévesen. Máshogy nem tudtam megoldani, eleinte nagyon bántott, de végül jónak bizonyult... szerette, jól érezte magát, kellettek is neki az ottani tapasztalatok, és így a kicsivel is tudtam nagyobb odafordulással foglalkozni, neki is hasznára vált igazság szerint.

A nagyobbal újszülött korában volt csak nehéz, és ahogy nőtt, úgy lett egyre könnyebb minden, a fiammal viszont pont fordítva. álomcsecsemő volt, aztán ahogy nőtt, úgy lett egyre nehezebb vele (másfél és három éves kora között kb 20 évet öregedtem), szerencsére megtérült minden befektetett türelem,következetesség és szeretet-elfogadás, mert egy jófej, humoros, mélyérzésű, nagyon szuper kis krapek lett. Már 5 éves, a lányom is 6,5, iskolát kezd ősszel.... Egy ideje kifejezetten érzem a kis korkülönbség előnyeit :)

Annyit csinálnék másként, hogy a kezdetektől megpróbálnék kevesebbet görcsölni dolgokon. Nem mondom, hogy nem fordult meg soha a fejemben, hogy talán jobb lett volna nem megtartani a kis cseles meglepigyereket, mert az hazugság lenne. Voltak nehéz időszakok, főleg a férjem hozzá(nk)állása miatt. Biztos, hogy sok szempontból könnyebb lett volna, ha elvetetem. De megtartottam, és a nehezebb, de a teljesebb utat választottam. Így több év távlatából azt mondom, hogy igenis jól tettem, hogy nem az eszemre hallgattam, megérte küzdeni érte.

Nagyon jó tesók! És úgy érzem, ezzel sikerült egy olyan érzelmi alapot és egy olyan "pluszt" adnom nekik, ami az én életemből például nagyon hiányzott, mert a testvéreim egészen másik korosztály, tehát mintha nem is tesók lennénk.

Nekem 18 hónap van a fiuk között,tervezett volt mind a kettő.Az első hat hónap piszok nehéz volt.A kicsi rengeteget szopott,sokáig,sokszor emiatt csúszott a séta,stb...

Ahogy az előttem válaszoló írja,addig volt nehéz míg össze nem forrt a napirendjük,a kicsi is csak egyszer aludt már.

Most 3 lesz a nagy,15 hós a kicsi.Kialakult napirendünk van,most már szupi!

Az első 2 gyerekem között 32 hónap van, a 2. és 3. között 18 hónap, majd a 3. és 4. gyerek között 15 hónap. A 18 hónapos korkülönbséget terveztük, bár azt nem gondoltuk, hogy az első hónapban összejön. A 4. gyerek meg ráadás lett, ő nem volt tervben, legalábbis nem akkor.

Nem mondom, hogy könnyű volt, bár én szerencsés voltam, mert mind a 4 terhességem és mind a 4 szülésem teljesen eseménytelen volt.

Nálunk amikor a 4. megszületett, a legnagyobb is csak 5,5 éves volt, nagycsoportos ovis. A második gyerekünk akkor kezdett oviba járni, a harmadik meg akkor indult el. Meg tudtam mindent oldani, nagyszülői és egyéb segítség nélkül.

Nem csinálnám másképp, most, hogy iskolások már, nagyon szeretik egymást, összenőttek.

Szia! A másik oldalról tudok nyilatkozni, mert "egymás után" jöttünk az öcsémmel, én 1993, ő 1994. Nem így tervezték, nagy volt az ijedtség kezdetben. :)

De amennyire én problémás voltam, ő annyira volt problémamentes, semmi gondjuk nem volt vele, etetésen és pelenkacserén kívül, egész nap csak aludt. Anyukám később elmesélte, hogy nem bánta meg, "letudta egyszerre" úgymond... Nekünk pedig szuper volt, igaz, voltak veszekedések, de volt kivel játszani, megtanulhattuk, hogy nem körülöttünk forog a világ és igazán mély kapcsolat alakult ki, amit a mai napig is ápolunk és amit nagy korkülönbségnél szinte soha nem lehet megfigyelni testvérek között, mert nem tudnak egymással mit kezdeni... (Pl. 8 éves meg 13 éves...)

Édesanyám nem csinálta volna másképp. :)