Hogy vágjak jópofát más terhességéhez, ha nekem nem akar összejönni a baba?

Egy ideje rajta vagyunk a dolgon, elvileg minden rendben nálunk, de még nem sikerült a baba. Mindeközben a sógornőm és egy barátnőm is bejelentették, hogy várandósok, szóval nem lehet kikerülni a témát...

Úgy érzem, illene gyakrabban érdeklődnöm a piciről, de egyszerűen nem megy, pedig őszintén(!) szeretnék örülni és nem fancsali képet vágni, amikor áradoznak a születendő kisbabájukról. De bármikor szóba jön egy kivizsgálás, hogy mit vettek, mi lesz a neve, mit terveznek, szinte rám jön a sírhatnék, mert én is borzasztóan vágyom már arra, hogy átéljem ezeket az élményeket és most nem látom, hogy mikor lesz erre lehetőségem, lesz-e egyáltalán.

Igen, nyilván irigy is vagyok, mert nekik sikerült, nekem meg nem. Természetesen nem sajnálom tőlük, félre ne értsetek, csak szeretnék a helyükben lenni.

Néha azt gondolom, hogy látják rajtam, hogy irigy vagyok, meg fancsali képet vágok, de ez nem azért van, mert nem érdekel a babájuk vagy rosszindulatú lennék, hanem mert szimplán azt érzem, nem bírok már beszélni a babákról, fáj, hogy nekem nem sikerül, és amikor a kisbabákról van szó, az mindig arra emlékeztet, ami most nekem nem akar megadatni. Szóval próbálok erőltetetten kedves és érdeklődő lenni, de szerintem levágó, hogy nem akarom a kicsikről beszélni és nyilván nem szeretném, hogy megutáljanak emiatt, és értem is, hogy ők viszont szeretnék megosztani az örömüket...

Ti voltatok így? Mit csináltatok, hogy győztétek le ezt az irigységgel keveredett fájdalmat és elkeseredettséget?