De szar! Kinek mondjam el, hogy melyik nap mi történt a gyerekemmel?

Tök aranyosak vagytok!

Főleg köszi az utolsónak is!

A férjem hazajött vasárnap reggel. Segített vigyázni a Picinkre abban a két órában, ahogy meg is ígérte. És mondta, hogy ne haragudjak, hogy így szervezte össze a dolgokat. Én meg mondtam, hogy ne haragudjon, hogy így beszéltem vele. Mert úgy gondolom, hogy ha nem tartogatom magamban a feszültséget, akkor normális módon is meg lehet ezeket beszélni. Az tény, hogy határozottabban is képviselhetném, amit érzek, gondolok - azt hiszem. Mármint kimondhatnám a férjemnek nyugodtan és nem haraggal, hisz' ő a férjem, a társam. Nem épp vele kellene megosztanom elsősorban? És vele megoldanom? De. Azt hiszem.

Bocsi mindenkinek. De eléggé kibuktam azon az estén, amikor a kérdést beírtam. De örülök, hogy ilyen férjem van, amilyen.

Remélem a jövőben is épül és nem rombolódik majd a kapcsolatunk. Csak tudjunk mindig közös nevezőre jutni, és közös álláspontot képviselni a család minden tagjával akár szemben is. (Mert azért anyóssal sem kellene összeveszni - de azért kitartani amellett, amit ketten együtt gondolunk.)

Köszi mindenkinek a válaszát, tanácsát és főleg az együttérzését!