Nem alszik a baba. Mit tudok csinálni?

1 hónaposan rajtam aludt, én párnának dőlve félig ülő helyzetben aludtam.

Növekedési ugrás is épp lehet, el fog múlni.

Ezt 2, 3 hónapos kora után már csak lázas betegen csinálták, pedig nagyon cuki volt, ahogy ott szuszogtak, élvezd ki.

El fog múlni. A jó is, a rossz is. Majd lesz helyette más. De az is el fog múlni.

Kitartás

Tulelni. Aludna amugy o, csak epp nem az agyaban.

Mi felosztottuk a ferjemmel az ejszakakat, hogy legalabb eletben maradjak. Este 8-tol ejfelig aludt a mellkasan vagy kendoben vagy babakocsiban tologatva. Addig en aludtam.

Persze ha szoptatni kellett, akkor mentem, de altalaban ennyit aludt egyben.

Aztan ejfeltol jottem en, ugyanezek a korok reggelig. Borzalom volt, de elmult.

Nappal amugy meg aludt adamo hintaban is.

Kisagyban mondjuk a budos eletben nem volt kepes aludni, de az elso 3 honap szenvedes utan hajlando volt babaobolben aludni ejszaka mellettem (persze kelt is rendesen, de legalabb le lehetett tenni).

Ezt hívják negyedik trimeszternek. Általános és normális jelenség, noha a szülőknek nagyon megterhelő.

Pár generációval ezelőtt ilyenkor hagyták sírni a babákat, mondván erősödik a tüdejük és egyébként sem szabad felkapatni, kézbe szoktatni a kicsit. A babák pedig előbb-utóbb megtanulták, hogy nem reagál senki a szükségleteikre és nem sírtak többet.

A tudomány jelenlegi állása szerint reagálni kell a baba minden igényére. Arra is, ha csak testközelségre vágyik. Tehát ha kézben érzi jól magát a baba, akkor kézben van. Akkor is, ha te már összeesel a fáradtságtól. (Nyugi, nem fogsz. Édesanya vagy, a gyerekedért mindent kibírsz. De tényleg mindent.) Idővel majd normalizálódik a helyzet, ahogy a baba idegrendszere egyre érettebb kész.

Azt érdemes megpróbálni, hogy kialakítasz egy rendszert az altatáshoz. Mindig ugyanabban a sorrendben történjenek a dolgok.

"A tudomány jelenlegi állása szerint reagálni kell a baba minden igényére. Arra is, ha csak testközelségre vágyik. Tehát ha kézben érzi jól magát a baba, akkor kézben van. Akkor is, ha te már összeesel a fáradtságtól."

Aha, persze. Rakd csak nyugodtan tönkre magad, lényeg, hogy a babuci ne sírjon kettő percet se. Na aki erre hajlandó, az meg is érdemli. Nyilván az 50 évvel ezelőtti "hadd sírjon, majd abbahagyja" elv se jó, de ez ami most megy, ugyanolyan káros. Csak nem a babára, hanem az anyára. Én azért szeretném hinni, hogy van arany középút.

8-as, akkor mi a megoldas?

Tehat ha felveszem a babam, tonkreteszem magam, oke. De ha siratom, az se jo.

Akkor hogy legyen? Erdekelne a te megoldasod.

Mi az arany kozeput? Hogy mondjuk 6 orat nem hagyom sirni, de harmat igen? Ki birja ezt hallgatni? 😬😬😬

Nem, attól hogy felveszed, nem teszed tönkre magad, az egy kisbaba, te meg az anyja vagy, nyilván igényli hogy fel legyen véve.

Csak baromi sok olyan kérdést olvasok itt, hogy az anyuka már konkrétan rottyon van egészségügyileg. Mert nem alszik, mert a 3 évest is szoptatja, hiába rossz és fájdalmas neki, mert a 15 kilós óvodást is ringatva altatja, hiába szakad le a háta, karja, dereka. Hogy vécére nem megy el, mert addig le kéne rakni a babát, hogy inkább nem eszik, mert addig a lábánál áll a gyerek és visít. Hát nem, ez mind qrvára túlzás. Ha már ott vagyok, hogy belerokkanok, akkor bizony lerakom a gyereket. Vagy odaadom az apjának (ehhez mondjuk belerokkanni se kéne), vagy akár keresek egy szittert. Aztán ha sír, sír.

Baromi sokra megyek majd vele, hogy nem hagytam egy percet se nyekeregni (vagy éppen másra), amikor éppen kórházba kerülök, mert mondjuk a kimerültségtől elájultam, vagy épp műtik a gerincemet, mert tönkrement a 15 kilós gyerek ringatásától. Fel kéne fogni, hogy az anya is ugyanolyan fontos, mint a baba/gyerek.