Veletek alszik egy szobában a baba vagy rögtön külön szobába tettétek?

Egy szobában, egy ágyban.

#9 Külön szoba és külön ágy az első naptól nálunk is, mindkét gyerekkel. Számomra más nem is volt opció.

Első perctől külnlön szobában.

Nincs JÓ megoldás, midnen családnak magának kell kitapasztalnia és eldöntenie, hogy nekik mi jó, kényelmes. Kisfiunk 3 hónapos, mi egyelőre egy szobában, és gyakran egy ágyban is alszunk. Én _sejtettem_ hogy nem lesz jó móka éjjel ki tudja hányszor felkelni és átbotorkálni a másik szobába félálomban, hogy túl fitt sem leszek akárhogyan is szülök + hogy a szoptatás sem biztos, hogy csettintésre fog menni, szóval mi babaöblöztünk. Már a kórházban nem akart aludni a kis műanyag lavórjában, erre mondja az éjszakás nővér, ne szenvedjenek vele, tolják össze a 2 ágyat, csináljanak fészket köré a szoptatós párnából és aludjanak (magánkórházban voltunk), szóval gondoltam talán mégsem olyan ördögtől való ez az együttalvás... 24 órás vajúdás után császármetszés, babának súlyvesztés, nekem nem lövellt be a tej stbstb. - NAGYON jó volt, hogy nem külön babaszoba és ágy volt, és a gyerek-nem-való-hitvesi-ágyba elvemet is feladtam a 3. napon, már csak azért is, mert a császársebemmel a babaöbölből sem tudtam kiemelni az ágyon ülve. Mivel gondok voltak a szoptatással az első hetekben kb. össze voltunk nőve, aztán lazult a dolog. Most este vagy a babaöbölben vagy a nagyágyon alszik el, ha a babaöbölben alszik el, akkor a hajnali 2 órás szoptatásnál veszem át az ágyba, általában még 5kor és/vagy 7kor is kel, ilyenkor csak odafordulok és megszoptatom és alszunk tovább. Szoptatós párnával vagy általam van elválasztva az apjától attól függően, hogy melyik oldalt szoptatok éppen. Ribillió akkor van ha a pelust muszáj cserélni, mert éjjel kb. úgy reagál a cici késedelmes átnyújtására mintha hetek óta nem evett volna :D Férjem az a típus, aki leteszi a fejét és mire leér a párnára már alszik, és a hangos sírásra sem mindig ébred fel. Ha meg stresszes, akkor külön sem tud nyugiban aludni, már próbálta. Én eleinte minden nyekergésre keltem, de ez jó is volt így, sokat kellett szopnia, hogy legyen tejem és ő hízzon végre, aztán szépen lassan hozzászoktam, megsimizem ha nyekereg és alszunk tovább vagy ha odafordul és a mellem keresi akkor megszoptatom és gyakran bele is alszunk mindketten. Majd a babaöblöt fix kiságyra kell cserélni hamarosan, de külön szobát egyelőre nem tervezünk. Az együttalvás egyébként maradhatna, bár kényelmesebb lenne a jelenlegi 160-as ágy helyett 180-as.

19-es vagyok: leesés-ráfekvés - de én is féltem, de eleinte volt, hogy másfél órán át cummogott a mellemen vagy bealudt 5-10 percre aztán folytatta, vagy 20-30-40 perc alvás után újra éhes lett, ezt még úgy sem bírtam, hogy a babaöböl az ágy mellett volt, mert ahogy írtam az ágyban ülve nem tudtam kiemelni, szóval ki kellett kecmeregnem az ágyból, aztán kiemelni a picit és visszakecmeregni vele az ágyba, nem bírtam tartani hasizomból, nyiklett-nyaklott, közben sírt, szóval általában férjemet keltettem fel vagy már felkelt a sírásra vagy az én küszködésemre, és ő kimászott az ágyból, kivette a babát és odaadta. Sokkal-sokkal pihentetőbb volt mindenkinek, hogy az ágyban aludt velünk és max. oldalt váltottam a szoptatáshoz. Míg pici volt az ő háta mögött volt mindig a nagy "kukac" szoptatós párna és közte meg köztem egy rúddá tekert pokróc, így szopni tudott, de nem tudtam ráhengeredni. Napközben sokszor a kanapén aludtam vele úgy, hogy félig feküdtem, a baba feje a könyökhajlatomban, ő keresztben a mellkasomon, másik kezemmel a fenekénél/lábainál öleltem át.