Emlékeztek, hogy gyermekkorotokban ti hogy éltétek még, hogy szüleitek engedtek veletek aludni vagy nem engedtek?

Bármikor aludhattam a szüleim ágyában, de nincs olyan emlékem, hogy úgy nagyon igényem lett volna rá. Olyan viszont van, ahol ők mondták, hogy bújjak oda, de én nem akartam. (Kb. 4 éves lehettem, arra ébredtem éjszaka, hogy vérzik az orrom. Illetve nekem volt éjszaka, de olyan késő nem lehetett, mert a szüleim még ébren voltak. Rendesen megijedtem, mert az volt az első orrvérzésem, és rendesen jött belőle, ahogy szaladtam át hozzájuk, szép nagy vércseppeket küldtem a folyosó padlójára. Ebből is tudom, hogy max. 4,5 éves lehettem, mert akkor költöztünk el abból a házból. Mondták, hogy feküdjek oda az ő ágyukba, én meg nem akartam, mert akkor az ő ágyukat is összevérezem. Ez amúgy utólag megdöbbent engem, hogy ilyen kicsiként is gondoltam erre. Végül is ott aludtam náluk, de amúgy simán visszamentem volna a saját ágyamba, miután elállt a vérzés, csak túl fáradt voltam hozzá.)

7 hónapos korom óta követeltem(nyilván nem szavakkal) hogy egyedül aludhassak, szóval ez nálad csak egy hiszti.

22. Tehát minden ember ugyanolyan, szóval ha te ilyen voltál, mindenkinek így kell viselkedni? Ez törvényszerű szerinted?

gagyik vagytok, én a születésemre is emlékszem, sőt… 🙈

24. Hú, de jó poén volt. Jó nagyot nevettem :D

A gyereknek a saját szobában a helye, jó lenne ha ezt felfognátok. Kajak, olyan életkèptelenek vagytok, hogy ez szánalmas.

27. Ezt ki mondja?

28: Nyilván ő mondja. Az ilyen befőttesüvegben élők készek ölni a saját agymenéseikért, ezekre nem hat orvostudomány, biológiaóra, észérv, logika. Valamit a fejébe vesz, legyen az, hogy a görögdinnye emlősállat, akkor az úgy van és mindenki más a hülye. Nem kell az ilyenekkel foglalkozni, sokkal nagyobb negatív hatással van a rögeszméivel a saját életére, mint másokéra. Jól jelzi a gyakori pontrendszere is, mennyire értelmesek a meglátásai.