Emlékeztek, hogy gyermekkorotokban ti hogy éltétek még, hogy szüleitek engedtek veletek aludni vagy nem engedtek?

"Mindig azt álmodtam, hogy elveszítem anyukámat kb. 4 éves korig, mert ez volt a legnagyobb félelmem. Állandóan rémálmaim voltak és a legtöbbnek a központi témája az volt, hogy anyukám meghal vagy engem elrabolnak tőle. "

4 éves korod alatt? Na ne viccelj már :D

14: igen, 50 éve még azt tanulták az orvostudományi egyetemen, hogy 2 éves korunk előttről nincsenek emlékeink. Erre hivatkozva műtöttek babákat érzéstelenítés nélkül... Ezt azóta megcáfolták. És a csecsemőket is érzéstelenítés mellett operálják.

Az meg, hogy van-e halálfélelem kisgyerekkorban, már egy olyan lerágott csont, hogy ha ezt nem ismered, abban sem lehetünk biztosak, tudod-e ki a miniszterelnök. Igen, van halálfélelem, már újszülöttkortól. Attól meg csak még félelmetesebb, hogy ha valaki nincs értelmileg tisztában a halál fogalmával.

Az egésznek evolúciós, biológiai oka van. Az emberiség történelmében egészen a közelmúltig (pár ezer év), ha egy újszülöttet/babát/kisgyereket magára hagytak, azt a környezete eléggé gyorsan megette. Pont.

Ennek a tudata öröklődik és ennek a rettegését kiáltja világgá minden magára hagyott baba, aki a kiságyban kétségbeesetten üvölt az édesanyjáért. Ezt hagyja tökéletesen empátiamentesen figyelmen kívül az az irányzat, hogy a babát már újszülött kortól “meg kell nevelni”, tanuljon meg együttélni egzisztenciális rettegésével, aludjon el minden nap halálfélelemben, annak tudatában, hogy akiktől léte függ, pont magasról tojnak a fejére, hiszen magára hagyták. És amikor a baba elhallgat és már nem sír többet, ezek a szülők elégedetten nyugtázzák, hogy a baba megtanulta a leckét. Miközben “mindössze” annyi történt, hogy a baba zsigerileg traumatizálódott, a pszichológia azt a fogalmat használja erre, hogy “feladta” (a bizalmát, hitét abban, hogy ő elég fontos ahhoz, hogy gondoskodjanak róla, hogy van értelme kifejezni a szükségleteit, mert arra reagálnak stb.). És ennek a hatása az ember egész életét végigkíséri.

Egy újszülöttnek az evés mellett ugyanúgy létszükséglete a fizikai érintés. Amikor sír, fontos dolgok hiányáról számol be. El lehet gondolkodni, mi az üzenete annak, ha ignoráljuk ezeket. Kis érdekesség laikusoknak: [link]

Sokkal korábbról is van emlékem.

Nagyon ritkán akartam szülővel aludni, akkor hagyták.. volt, hogy okkal nem…nem hagyott mèly nyomot…

16

Azt hiszem én sem olvastam a nagykönyvet..

sem a tanulmányokat…

1,5 koromról biztosan van emlékem.