Ez sírni hagyás vagy ez nem számít annak?

Amikor a pocakodban fejlődik a gyermeked, akkor érzi a belőled áradó hőt. Odabenn jó és biztonságos meleg van, és állandó zaj van, hallja a szívdobogásodat, ami hol csendesen és szabályosan, hol erősen és dübörögve diktálja a ritmust. Minden korty lehallatszik - és a büfik is. És azt is hallja, ahogy korog a gyomrod, vagy ahogyan vonul benned a puki. Amikor jársz, érzi a tested himbálását, ringatja őt a gyaloglásod. Ezt szokta meg. Ez jelenti számára a biztonságot. Aztán amikor megszületik, és bekerül a kiságyba, akkor minden csendes. Nem hallja Anya szívhangjait. És hűvös van. Nem érzi Anya testmelegét. És nincs himbálás. Nincs ringatás, a kiságy nem mozog úgy, mint Anya. Mi történik itt??? Anyaaaaa...

Én ilyen megfontolások alapján vettem fel a síró gyereket a kiságyból. De persze ezt a tőlem sokkal okosabbak is elmondják, esetleg más a nézőpontjuk. Az isteni Ranschburg Jenő például így: https://www.youtube.com/watch?v=aAMis5NOdG4

Az, de nem baj. Nem baj hogy nem leszel tök idegroncs, meg szakad be a hátad, mert az egyévesed csak ringatva tud elaludni.

Vagy ha nem tudod altatni mert pl kórházba kerülsz, nem őszül bele az apja.

48

Ha gyereket vállaltok,benne van a pakliban,hogy nem lesz egy ideig órákig tartó fülledt maratoni k.félés.. megoldod ahogy tudod,vagy semmilyen nem lesz pl.tesóméknál,ahol koraszülött a gyerek és sajna probléma maradt és kórházba rohangálnak vele. A lényeg,hogy nem a " mi ketten" lesz a középpontban ha gyerek születik,más lesz a sorrend,a szokások és az igények. Ha ez derogál,nem kell szülni. Egyébként másik szoba is van ággyal, nem csak mosógép..:D Nekem is jobb volt gyerek előtt,de ez egy ilyen időszak,majd pótoljuk ha nagyobb lesz. Mindenkinek jó legyen,ez a kulcs. Addig nem lesznek gondok.

Ezek megint olyan dolgok, hogy mindenki csinálja úgy, ahogy neki kényelmes. Mi nem aludtunk együtt egy percet sem a babánkkal már csak amiatt sem, mert mindketten féltünk, hogy ráfekszünk. Nekem voltak napközbeni próbálkozásaim, hogy melléfekszem, aludni nem tudtam, mert 5 percenként felriasztottam magam, hogy ugye nem feküdtem rá. Annyira erős volt ez a félelem, hogy az első 6-8 hétben éjszakánként többször is megriadtam arra, hogy biztos ráfeküdtem, pedig elejétől kezdve külön szobában aludt. Én inkább vállaltam és vállalom most is, hogy átmegyek hozzá többször. Én hiszek abban, hogy a "mi" után van olyan is, hogy "én", ahol a saját igényeim is fontosak. Nekem arra van, hogy mindenki aludjon a saját helyén, én úgy nem tudok pihenni, ha ott tekeredik mellettem a babám, bár én amúgy nagyon rossz alvó vagyok, bármi meg tud zavarni, így szerintem ez érthető is.

Illetve még egy gondolat: nyilván az első néhány hónapban a baba igényei prioritások. De ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne szépen amúgy a többi emberhez hozzáhangolni ezeket az igényeket. Ahol már van egy tesó, vagy több is, ott nem lehet 110 %-ban a picihez alkalmazkodni. Több ember a környezetemben kiakadt azon, hogy pl nálunk miért olyan későn van fürdetés és fektetés (8-9 között). Ennek az az oka, hogy 2 műszakban dolgozunk a férjemmel mindketten, aki éppen délutános, az 7-fél8-nál előbb nem ér haza (fél éves kora óta én is dolgozom részmunkaidőben), de nekünk és a gyerekünknek is jár a másik szülővel való találkozás még este, esetleg egy kis együtt töltött idő. Aki szereti a saját testi és pszichés igényeit évekre háttérbe szorítani, az tegye. Meggyőződésem, hogy rengetegen amiatt szenvednek szülés utáni depressziótól, mert alapvető szükségleteik nem teljesülnek emberi módon és erre nem lehet azt mondani, hogy így jó a babának, mert a baba boldogságához ugyanúgy szükség van az anya kiegyensúlyozottságára. Aranyközépút, mint mindenben.

Szia!

Milyen jó, hogy jelzi, hogyha újra hozzászólnak egy régebbi témához!

A hasfájás: ha hiszitek, ha nem, az én lányomnak a D-vitamintól fájt a hasa, csak akkor derült ki, amikor mérgemben minden cseppről leálltunk. Esetleg egy próbát megér... : )