Ez sírni hagyás vagy ez nem számít annak?
Hamarosan születik az első babám és őszintén szólva nem tetszik amiket itt olvasok babák elaltatásával kapcsolatban. Pl.hogy mellen, tápszeren alszik be, amiről 2 évesen sem szokik le, hordozva, anyára kötve, babakocsiban (esti alvásnál ezt hogyan, tologatod aztán átcsempészed és vagy sikerül vagy nem?) csak hintában, csak így csak úgy...
Tudom ember tervez, de ez rossz, ha a picit, miután teljesen el van látva, nem éhes, büfizett, pelus tiszta, stb és már álmos, beteszem a kiságyba és simogatom, ssss hanggal elaltatom és ha sír sem veszem ki, de mellette maradok végig ameddig elalszik?
válasza:"ahogyan elkezdett valamit a szülő, pl altatás címén, utána csak nagyon nehezen tud új szokást, rutint kialakítani a babájával, majd azzal magyarázza, hogy neki ilyen gyereket dobott a gép"
Mert szerinted van olyan szülő, aki úgy dönt, hogy ő márpedig az újszülött babáját minden este másél órán keresztül szeretné ringatni, majd miután megszületik, ehhez következetesen tartja is magát, aztán fél év múlva elkezd panaszkodni, hogy neki ez így nem jó? 😅 Nyilván senki sem szoktatja a babáját ahhoz, hogy csak ringatva, kocsikázva, hordozva stb. aludjon el, ahhoz ritka nagy hülyének kellene lenni. Egyszerűen megszületnek és NEM TUDJUK őket máshogy elaltatni, tehát igen, nekünk olyan gyereket dobott a gép, aki csak rigatva alszik el. Nyilván ahogy telik az idő, mindenki elezd lépéseket tenni annak érdekében, hogy ezeket az altatási módokat felváltsa valami könnyebb, azért is születnek itt gyakorin az erre vonatkozó kérdések. De még az alvástréninget sem ajánlák a módszer hívei 6 hónapos kor előtt, hiszen akkor még nagyon picik, nem tudnak még alkalmazkodni, szükségük van az anyukájukra és azokra a tényezőkre, amik az anyaméhre emlékeztetik őket(pl. valakinél ilyen a ringatás). Annak a pici babának eleve annyi mindenhez kell alkalmazkodnia, amikor megszületik: nagy terek, fények, zajok, a saját lélegzése, emésztése stb. -neki ez mind új, amit meg kell szokia. És még elvárod, hogy hozzád is ilyen szinten alkalmazkodjon? Talán a te babádnak éppen elég lesz a fehér zaj vagy egy puha pólya a komfortérzethez. Vagy talán a hordozás+ringatás+fehér zaj+fejed tetejére állás ellenére is mindig üvöltve fog elaludni az első hónapokban.
válasza:”Vagy talán a hordozás+ringatás+fehér zaj+fejed tetejére állás ellenére is mindig üvöltve fog elaludni az első hónapokban.”
Ezt akartam kérdezni, de nem mertem mert ebben is csak a támadást vennék ki sokan. Tehát ha én leteszem az ágyba és simogatva, nem egyedül hagyva ott próbálom elaltatni, de ő sír, az sírni hagyás. De ha magamra kötve, ringatva, tologatva, etetve, fejem tetejére állva próbálom elaltatni, de ő sír, az nem az?
válasza: válasza: válasza: válasza:Jézusom, le ne szedjétek már a fejét, mert meg merte kérdezni első gyerekesként, hogy van-e rá mód, hogy elkerülje azokat a “bakikat”, amikre mások aztán később panaszkodnak, hogy “csak így alszik/eszik/szopik, hát nekem ilyen a gyerekem, mit csináljak, jajdesz*ar”.
Kérdező, hasonlóképp voltam mint Te, az összes létező fórumot és csoportot kiolvastam szülés előtt. Igen, van olyan is hogy “ilyen gyereket dob a gép”, de az esetek nagy többségében a szülők azok, akik nem gondolkodnak előre, mert csak az aktuális “hagyja abba a sírást/hadd aludjak vagy pihenjek egy picit” a fontos, meg a WHO által éppen aktuálisan harsogott ajánlás (ami amugy 4-5 évente változik; 3 gyerekem van és mindháromnál teljesen mást ajánlott a nagyrabecsült who, szóval ezt hagyjuk szerintem) nem pedig az hogy hosszútávon saját magát szívatja meg azzal, ha a gyereket mellen vagy más, a számára most vagy később kényelmetlen pozícióban altatja.
A lényeg, hogy figyelj a babára, ha a simogatás nem megy, próbálj ki több dolgot, halk dúdolás, éneklés, a melegített szőlőmag párna sokat segített nekünk altatásnál (nem csak hasfájósság idején); de tény hogy nem kell minden nyekkenésre kikapkodni a kiságyból, de érezze hogy ott vagy mellette és ne hagyd magára.
Sok szerencsét!
Millió helyen utána olvastam.
Hozzáteszem, még mindig az elaltatásról van szó, nem pedig arról hogy estétől reggelig bőgni hagyom.
Ezt Dr.Dénes Ivett körleveléből vettem ki:
A klasszikus sírni hagyás úgy néz ki, hogy a szülő nem reagál semmilyen éjszakai jelzésre, hiába sír, kiabál a gyermek. Ehhez az esti elalvás után egészen reggelig tartja magát a szülő. Akkor lehet csak bemenni a babához, ha veszélyben van a gyermek. A klasszikus sírni hagyásnak a módosított változata a graduated extinction, módosított kioltás vagy Ferber-módszer, mely annyiban tér el a klasszikus metódustól, hogy itt változó időközönként engedélyezett bemenni a gyermekhez, egy rövid szóbeli megerősítésre, hogy "nincsen semmi baj".
Bár ezeket a módszereket számos kutatás hatásosnak találta, tehát csökkent a babák éjszakai igénye, sírása a szüleiért, de kérdéseket vet fel a korai kötődés szempontjából, hogy ezek a metódusok mennyire hatnak a szülő-gyermek kapcsolatra, akár rövid, akár hosszú távon.
A biztonságos kötődés kialakulásának ugyanis alapvető feltétele, hogy a szülők a baba igényeit jól olvassák, jól értsék, azokra kellő mértékben és kiszámíthatóan reagáljanak. Ezt hívjuk válaszkész, szenzitív szülői attitűdnek. Ezzel a szemléletmóddal viszont nehezen összeegyeztethető az, hogy éjjel órákig sírni hagyjuk a babát úgy, hogy tegnap még ugyanezekre az igényeire teljesen máshogy reagáltunk.
Vajon nem túl drasztikus módszer ez a cél érdekében? Sok szülő és szakértő szerint az. Szerintem is.
Viszont mindenkit ki kell ábrándítsak, aki kézzelfogható bizonyítékokat vár azzal kapcsolatban, hogy a sírni hagyás biztosan kötődési zavart okoz, vagy megakadályozza a biztonságos kötődés kialakulását - ugyanis ilyen egyértelmű következtetéseket nem lehet levonni az eddigi kutatási eredményekből.
Ennek több oka is van:
A kötődésre számos tényező hat, és egyik sem olyan kiemelt, hogy egymagában biztonsággal meg tudná határozni a gyermek kötődési stílusát.
A gyermekek rendelkeznek bizonyos mértékű alkalmazkodóképességgel, lelki ellenálló képességgel, tehát képesek alkalmazkodni sokféle szülő reakcióhoz is, látványos következmények nélkül is.
A kötődés kialakulása egy hosszú folyamat eredménye, mely a hétköznapi szülői reakciók, szülő-gyermek kapcsolódások milyenségétől függ. Egy-egy egyszeri vagy rövid ideig tartó esemény nem tudja végérvényesen egyik vagy másik irányba terelni a folyamatot.
A sírni hagyás minden családnál más hatások mellett hat a gyermekre. Tehát, ha pl. a sírni hagyás után a szülő többet alszik, és ez javítja a kedélyállapotát, érzékenyebb, odafigyelőbb módon tud reagálni a gyermeke jelzéseire, akkor máris negatív és pozitív hatások is érik a gyermeket, melyek eredője teljesen egyéni. Ha a szülő eleve olyan attitűdöt képvisel, hogy a gyermek igényei nem fontosak, akkor az alvás mellett nagy eséllyel a szülő más gondozási területen is könnyen figyelmen kívül hagyja a gyermek igényeit, mely ugyanúgy fog hatni a baba kötődésére, mint a fent említett metódus bevetése. Hogy ezek közül majd évek múlva pontosan melyik hatás lesz az, ami leginkább hatott a gyermek kötődési mintázatára, nehezen megállapítható.
Sem maga a sírni hagyás, sem a kötődés minősége, alakulása nem vizsgálható könnyedén és egyértelműen. Már családokat sem egyszerű találni, akik végigvisznek egy klasszikus sírni hagyásos módszert, főleg nem több százas nagyságrendben. Egyáltalán nem lesz mindegy, hány család nem tudja végigcsinálni a módszert, és hány család érhető el még évek múlva, hogy a gyermek kötődését meg lehessen vizsgálni. Nem véletlen, hogy alig vannak ilyen jellegű kutatások és azok is ellentmondó eredményeket mutatnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!