Ez sírni hagyás vagy ez nem számít annak?

Nézd kérdező.

Világos, hogy egyik másik válasz nem szól másról, csakhogy egyesek a saját sz@rjukat akarják jobb színben feltűntetni. Nyilvánvaló, hogy egyesek a kritikátlan stílusukat csak egy anonim oldalon merik felvállalni, ugyanezt szemtől szembe már soha nem tennék.

De neked meg az legyen világos, hogy valamennyire mindenképpen kell alkalmazkodj a babád igényeihez. A gyermekágyas időszak őróla szól, hiszen mint írtam a 16-os válaszomban, egy vad idegen világba csöppent, ahol egy dolgot ismer: téged. Ez nem jelenti azt, hogy szépen lassan ne lehetne bizonyos dolgokban a saját igényeiteknek megfelelően formálni. De ezt csak fokozatosan lehet, ami adott esetben hosszú hónapok eredménye lesz és mindenkor fejben tartani azt a tényt, hogy értelmes szülő felismeri a babája igényeit és képes valahogy beépíteni azt a napi rutinba. Azt el kell fogadni, hogy végeredményben lehet, hogy csak egy kis hátsimi nem lesz elegendő, de ez nem jelenti azt, hogy akkor a 10 kilós babát órákat kell ringatnod majd. Mindig az aktuális igényeket kell felismerni, de azzal meg kell békélni, hogy lehet lesz néhány hónap, amikor több ringatást igényel, mint amennyit te most gondolsz.

Ettől függetlenül azt gondolom - mindezt arra alapozva, hogy egy ideig tagja voltam egy facebookos altatásos csoportnak, ahonnan nem véletlenül léptem ki - hogy legtöbben maguk cseszik el. Tehát amikor ott a 2-3 éves gyerek, aki még mindig csak úgy tud elaludni ,hogy cicire, meg 80x felébred éjszaka és amúgy is apa már rég ki van b@szva a kanapéra, mert anya alszik együtt a gyerekkel a hálóban, ott azért el kellene gondolkodni. Nyilván, ha valakinek ez így pont megfelelő, akkor rendben, ilyen is van, de számos olyan sztorit olvastam ,ahol teljesen világos, hogy a szülők inkompetenciája miatt jutottak idáig, nem azért, mert egy 3 éves gyerek még mindig az anyja mellén akar csüngeni éjszaka.

Egyébként az én babám most 8 hónapos, baromi gyorsan eltelt ez az időszak, tehát ha egy ideig több foglalkozást is igényel mondjuk az altatás, az sem tart örökké, előbb utóbb minden véget ér.

A babák alvásában a változás állandó.

Ehhez kell megtalálni a megfelelő módszereket. Lehet elég lesz a hátsimi de csak x ideig, utána mást fog igényelni. Ehhez pedig neked kell alkalmazkodnod és nem görcsösen ragaszkodni az addigi módszerekhez.

#23-as kommentedre reagálva.

Nagyon durván érződik, hogy még nincs gyereked, ne haragudj.

A babák változnak, nagyon ritka az olyan, hogy bevezetsz valamit és onnanstól az van. Ezért írtam többször is, de mások is írták, hogy olyan nincs, hogy hozzászoktatsz egy babát bármihez is. Erre akkor döbbennél rá, ha az első baba ilyen, jön a második baba, mindent ugyanúgy csinálsz, és mégse működik. Mert nem ez a lényeg. A gyerek habitusa a lényeg.

Nálunk elmondom mi volt.

Első hetek: a gyerek egész nap ordított, 30 percenként felébredt, nyöszörgött álmában, borzasztó erős moro reflexe volt. Csak rajtam aludt el, és felkelt ha letettem.

Pár hónapos korában már jól aludt, hasra tettük, éjjel kétszer ébredt, az első alvása megvolt simán 6 óra (ismétlem, eleinte csak rajtam fekve aludt).

Kicsit később, mikor minden érdekes lett, és nem akart aludni, akkor csatosban altattam, ütemesen menetelve kellett lépkedni, ez kb 30-40 percnyi altatás volt. Ekkoriban egyszer ébredt éjjel.

Mikor beállt 2 alvás, hintaszékben ülve az alvás előtti tápszerén kb 5-10 perc alatt bealudt, viszont a mozgásfejlődés miatt éjjel felébredt felállt a kiságyban és várt, nevetgélt, nem akart aludni, volt, hogy 3 órán át bulizott, mert játszani akart. Több dolgot próbáltunk, a karunkból kirúgkapálta magát, levitte a férjem játszani az nagyon rossz ötlet volt. Hagytuk kicsit az ágyában, közben ott voltunk, próbáltunk mesét olvasni, próbáltunk sötétben, világosban

félhomályban. Végül az vált be, hogy beültünk a sötétben a hintaszékbe ő kivéve a kiságyból és nem szálltunk be a buliba. Pár perc után beoldalgott a karjainkba és 1 óra ringatással elaludt. Ekkoriban 2-szer ébredt.

Volt 2 hét amikor eltolt minket alváskor ekkor kb 1 éves volt, és elaludt a kiságyban míg a tarkóját simogattuk. Azt hittem itt ez lesz a fordulópont. Tévedtem.

Jelenleg ugyanúgy a hintaszékben altatunk, viszont legtöbbször átalussza az éjszakát, ha fel is kel alszik vissza azonnal.

1,5 éves.

Ez fent mind egy gyerek. Érted miért gondolom és sok másik anyuka miért gondolja nevetségesnek azt, hogy te jó előre kitalálod hogy hogy fog aludni a gyereked? Nem tőled függ. Jó terv ha működik használd. De ne ragaszkodj ehhez, mert baromi nagyot fogsz koppanni.

Minden jóindulattal mondom ezt neked!

A kérdésedre konkrétan válaszolva. Amennyiben így altatsz és sír utánad a gyereked az a sírni hagyást súrolja. Amennyiben így altatsz, és nem sír, hanem elalszik a gyereked az nem sírnihagyás.

Amennyiben így altatsz, és ha nem válik be változtatsz, akkor nem súrolsz semmi határt, hanem kielégited a gyereked igényeit.

Ja és én foglalkozok magammal, én egy szaranya vagyok, nem szoptatok, császárom volt, mesét is nézünk, nem vagyok egész nap a fenekében, sőt járok nélküle is programra igaz nem túl gyakran még, nem vagyok konyhatündér se.

De ez nem befolyásolja, hogy az alvásnál válaszoljak a gyerek igényeire.

Kérdés. Inkább paskolod a fenekét shhh shhh susogva 1 órát vagy elringatod 10 perc alatt? Szerintem ha már foglalkozni kell a gyerekkel, tök mindegy hogy ringatsz-e vagy simogatsz, akkor se kapsz extra időt ha ott susogsz neki.

#25-re válaszolva.

Én soha nem írom, hogy bárki ehhez vagy ahhoz szoktatta a gyerekét az olyan kérdéseknél, sőt a föld alá a pokolig pontozom le azokat akik ezt írják. Mert hazugság. Nekik bejött valami, mert olyan volt a gyerekük és ezért verik a mellüket és döngölik földbe a kérdezőt. Így érzik magukat jobban.

Majd meglátod milyen ez az egész, remélem jó habitusú gyereket kapsz, de akkor se verd a melled emiatt. Nem a te érdemed. Később már lehet szoktatni.