Hogy bírjátok ki?

Én ugyan nem vagyok paleós (talán holnaptól megpróbálom, szigorúan csak ideiglenesen :D sima ügy lenne, de én szinte semmi húst nem eszem, s a jóllakás mikéntje még bizonytalan, ja egyben az édességfogyasztásomat is le akarom vinni), de bő egy hónapja elhagytam a lisztet és a cukrot, többek között. Nincs kísértés, mert nem akarom azt enni, valahogy a tudat visszatart. Azóta olvastam is a gluténről, pláne nem.

Tegnap a teljesítménytúra egy cukrászdából indult, végignéztem a sütiket (fenntartom a jogot némi kivételezésre olykor, na :)), de semmi vágyat nem éreztem egyik iránt sem, épp ellenkezőleg. A kapott csokit speciel megettem, mert semmi más ételem nem volt és nagyon éhes voltam 24km fagyban lezavarása után (vittem útravalót, de nem volt elég), de sokkal jobban örültem volna valami rendes ételnek.

Az, hogy édesszájú vagyok, egy teljesen más téma, édeset akarok, de nem cukrot. De az édességvágyam sem jelentkezett aznap, amikor halat ettem zöldségekkel. Fantasztikusan jóllaktam :) Igaz, szénhidrátbevitel az rendesen volt, sütőtökpüré formájában, de ez más napjaimra is igaz.

Szóval esetemben az akaraterő elő sem kerül. Komolyan szoktam gondolni a dolgokat és csak azt hagyom el, amit nem akarok enni.

Ja, sokat szerkesztgettem és lemaradt. Amikor elhagytam a lisztet, azonnal elmúlt a csokivágyam. Azt tudtam, hogy én megvagyok csoki nélkül, csak kakaó legyen, de egy ideje azt is alig eszem és elvagyok.

Nem akartam elhagyni a barnarizst, kölest és társait, de azok is elmaradoznak. Elég zavaró, mert így nem tudom, mit fogok enni (eszem én sokfélét, de jóllaknom nem a legegyszerűbb), de fejlesztgetem, remek paleós receptekre bukkanok :)

Úgyhogy nagyon hamar átalakulnak az ember efféle vágyai. Legalábbis velem ez történt. Nem gondoltam volna.

Olyan nekem is van, hogy elfáradok és nemérdekel, de akkor ott állok gátak nélkül és még mindig nem kívánom azt, amit nem akarok enni, vagy csak nagyon kivételes esetben. Nem tudok visszamenni, de most törhetek újabb utakat, volt már pár életmódváltásom - ami meg is maradt, természetesen, legfeljebb a kezdeti totál tiltásból (mert úgy könnyű és egyszerű nekem) lett a hozzám passzoló "majdnem". Szerintem nincs különösebb gond azzal, ha _nagyritkán_ elcsábulsz, tökéletesen úgysem tudunk táplálkozni, egy parányi plusszal még meg kell birkóznia a testünknek, ha amúgy rendesen bánunk vele. A stressz mondjuk eleve bántja, de a gyötrődés vagy lelkifurdalás is. Egy icipici engedmény, ami valamilyen szinten jólesik és megnyugtat, jobb lehet, mintha erőnkön felül ellenállunk. Fontos a lelki vetület.

Az evés gyakoriságát nálam az éhség határozza meg, ez napi 3 és kismillió között változik, egyszerre picit szoktam enni, mert pici a gyomrom.

Én reggel eszem gyümölcsöt, mert akkor nem tudok mást, általában nem sokkal később többnyire zöldséges tojásételt, s ez teljesen jó vacsorára is (ami nálam 9-10-kor van). A nass sem gond, de egy tápláló főétkezés... Az kihívás. Hússal evidens, az 6 órára mindent megoldana, de azt maximum havi egyszer tudnám elviselni (még nem tesztelt hipotézis), hiába lenne bármilyen finom (pl. jóféle házi disznó, ami még a nyers lazacnál is jobb és én speciel hozzá sem jutok, de nem baj). Már ez is nagy emelés a megszokott szintről. De megoldom :) Annyi remek étel van a paleóban, szinte minden kedvenc alapanyagom benne van (márpedig jócskán akad), fog ez menni.

#5: Máig nem tudok egyetérteni eme elnevezéssel. A bűn, az más. Sosem mondanám rá ritka táplálkozási kihágásokra. Nálam amúgy csak tervezett kivételek vannak, ahol eldöntöttem, hogy a kivételes eset közel sem ronthat annyit, mint az adott dolog kihagyása hedonista lényemnek. Nem beszélve a kényszerhelyzetekről, megválogatom az elveimet, ha az éhhalál fenyeget :)

Az a szerencsém, hogy sosem tud annyira beszűkülni a táplálkozásom, hogy ne találjak minden ételemben élvezetet. A puritánabb kísérleti stádiumú kreálmányaim kivételt képeznek, néha kifogyok a finomabb alapanyagokból...

Nekem pénzem nincs totál átállni, így igyekszem nem belehalni a lelkiismeret furdalásba. :D Amit tudok kerülök.

Az a jó, hogy már párom is kényelmetlenül érzi magát, ha kenyeret fogyaszt. :D

Mivel a sütik után rossz a gyomrom és émelygek, így nagyon könnyű ellenállni, hiszen nem akarok rosszul lenni. Paleo előtt is ugyanígy voltam tőlük, csak nem volt olyan feltűnő, mert szinte minden étel után émelyegtem.

A csokival már kicsit más a helyzet. A tejcsokitól is rosszul vagyok, ha 1-2 kockánál többet eszem belőle, így annak se nehéz ellenállni, viszont az étcsokiktól különösebb bajom nincs, azoknak olykor nem is állok ellen. Akkor sem, ha alacsonyabb kakaó tartalmú és hát nem is a legideálisabb összetételű. Még mindig inkább ezekre csábuljak el, mint bármi glutén tartalmú vacakra, aminek az emlékét napokig őrizhetem afták formájában. :S Nekem szerencsére ajándékba főként étcsokit vesznek, vagy aszalt gyümölcsöt, vagy a kettő kombóját. :D És vendégségben már előre megállapítják a tortánál, hogy akkor ugye ebből sem eszel... Végre kezdik megszokni. :D