Fogytam, de így sem vagyok elégedett magammal?

"nagymamám azt hiszi, hogy anorexiás lettem"

Nem azt hiszi, tényleg beteg vagy. Technikailag még nem anorexia, de már csak idő kérdése, hogy azzá váljon.

Javaslom egy pszichológus felkeresését.

106kg-ról indultam, lementem 72kg-ra, most vagyok izomépítés miatt 79kg. 1 év alatt feljött 7kg, ami a cél is volt, viszont nem vagyok elégedett magammal semennyire sem.

Hiába lefogytam 34kg-ot és teljesen megváltozott az életem jó irányba a sport miatt, akkor sem vagyok elégedett. Pedig jönnek az eredmények, jön a fejlődés, de akkor sem..

Régen, amikor kövér voltam sokkal "boldogabb" voltam, nem számoltam a kalóriákat, nem voltam megőrülve tőlük, hanem csak ettem és kész. Ennek hátránya az volt, hogy undorítóan néztem ki és egészségtelenül éltem.

Most pedig számolok mindent, gyakran megvonok dolgokat magamtól, sokszor elgondolkozok, hogy megegyek-e valamit, belefér-e a keretemben stb stb, szóval sokkal stresszesebb ez az időszakom. Viszont előnye, hogy egészséges vagyok és mellette jobban nézek ki.

Engem sem támogat senki, mármint, inkább ilyen közömbös dolog alakult ki ezzel kapcsolatban. Örülnek, hogy lefogytam, de nem nagyon érdekli őket a dolog.

Neked pedig biztosan önértékelési problémáid/testképzavarod van, mert 160cm és 55kg-osan számok alapján tökéletes a testsúlyod, nem is kellett volna fogynod.

4#-es részben igazad van, részben pedig nem.

Aki hajlamos erre, az nagyon könnyen át tud esni a ló másik oldalára. A mai világ, közösségi média mind azt mutatja, hogy mennyire tökéletesek az emberek, pedig nem.

Ezek a dolgok láttán pedig könnyen kialakul a testképzavar és aki nem tudja a helyén kezelni, vagy rosszul fogja fel, abból baj is lehet.

Én is hasonló szituban vagyok, mint írtam, de én ezt a javamra fordítom, mert engem ez a testképzavar hajt előre, ez adja a motivációm nagyobb részét és valószínűleg Te is ilyen típus vagy. De van olyan is, aki ebből nem erőt merít, hanem csak rosszabb kedve lesz és a semmire akar fogyókúrázni (mint pl a kérdező), majd jön az anorexia és társai.

Ez nem játék akkor, ha "rosszul" fogja fel az ember és nem a javára fordítja.

#4 A zöld pöttyeidből ítélve te nem csak itt mész szembe a forgalommal… Látszik, hogy fogalmad sincs arról, mire jó egy jó pszichoterápia. Igen, lehet, hogy arra, hogy az ember 100 kilósan legyen boldog. De lehet, hogy csak kellő energiát merít a terápiából ahhoz, hogy tisztességesen lefogyjon! A lényeg nem ezen van, hanem az elégedettségen! Ki az a hülye, aki ne akarna felszabadult vagy boldog lenni? Ha ilyen vagy, nem stresszeled szét magad az alakodon úgysem, a belső egyensúly miatt meg a mérgező környezet sem talál rajtad fogást többé, s elkezdenek támogató emberek körülvenni.Nincs rajtad kívül más, aki ezzel ne lenne elégedett! Mindenki ezt keresi és a sok vakvágány után csak rájön, hogy külsőségek változtatásával nem kapja meg, de azért csak kínozd magad a sírig…!

A kérdező viszont változtatni szeretne, ne húzd le a te szintedre. Egyértelműen mérgező közegből jön, nem véletlen, hogy ilyen problémái vannak.

Szerintem elég kevés olyan ember van, aki teljesen elégedett magával. Főleg ha sportol, diétázik. Elég aktívan sportolok (6 éve), és annak ellenére, hogy a legtöbb edzőtársam csinos, fiatal nő, borzasztóan bizonytalanok, és elégedetlenek magukkal. Még a legeslegszebbek is. Szóval szerintem érdekes kérdés ez. A kalória számlálás nyilván elengedhetetlen, ha fogyni akar az ember, de hosszútávon egyeseknél káros tud lenni. Egy ideig én is számoltam, aztán csak elegem lett, mert sokkal impulzívabb vagyok, és nem illett a személyiségemhez, hogy folyton mindent megtervezzek. Így én egyszerűen elhagytam a számolgatást, és igyekeztem érzésre jól enni. Meglepő módon simán tudok így fogyni és hízni is, mivel a kalória számlálás alatt megtanultam, milyen érzés, mikor deficitben van az ember, és azt is, hogy kb mennyi étel kell nekem szintentartáshoz. X időnként ráállok a mérlegre, ha fogyás volt a cél, de nem történt meg, akkor kicsit kevesebbet eszek, ritkábban "bűnözök", ha viszont pont "hízni" akarok, mert épp izmot építek, akkor egy kicsit lazábbra veszem a figurát, és ha fogyást mutat a mérleg, többet eszek.

Visszatérve a bizonytalanságra, én azt vettem észre, hogy sok fiatal nő úgy tekint a testére, mint egy eszközre, amin keresztül elismerést kaphat, mint ember, mint nő. Holott ez koránt sem így van. Bazira senkit nem fog érdekelni, hogy nincs tökéletesen lapos hasad, tónusos tested, amíg (szemre) normál tartományban vagy. Sokkal hangúlyosabb a személyiséged, kisugárzásod. Magyarán, hogy jó érzés-e a közeledben lenni, lehet-e veled nevetni, beszélgetni. Innentől kezdve túl nagy hatalmat adni a kinézetnek felesleges. Tedd meg magadért, ami jól esik, élj aktív életet, egyél javarészt jól, "bűnözz" mértékkel, és ne legyél megszállott a kinézeteddel, mert csak magadnak generálsz problémát. Kövess olyanokat online platformon, akik az egészséges középutat képviselik. Ha nagyon súlyos a helyzet, akkor viszont kérd szakember segítségét.