El vagyok hízva, de nincs motivációm lefogyni. Mit tanácsoltok?

Ha te boldog vagy így akkor élj így. Akkora baromság hogy a mai társadalom mindenkit be akar szorítani egy kockába, ha nem passzol bele akkor belenyomni, belekényszeríteni és bemagyarázni neki hogy vele valami baj van.

Pedig 2020-ban már nagyon nem itt kéne tartanunk.

Akkor fogyj le ha te magad érzel rá indíttatást, ne a környezeted nyomása miatt.

Csak a szokásos... Nehezebb lesz 40-60 stb kilótól megszabadulni, ha most nem fogod meg a dolgot.

Beteg leszel, és hidd el, úgy nehezebb mikor a hormonháztartásod, az anyagcseréd már meg van bolondulva. Plusz nem jó félni a haláltól és napi fájdalomban élni.

Én ezt úgy mondom, hogy mindig azt hittem, csak a külsőm miatt bántanak ( ez nagyrészt így is volt) de a családom nem, ők az egészségem miatt aggódtak, akkoriban én ezt nem éreztem át, de igazuk volt. És bár voltak próbálkozásaim, elég motivációm nem igazán volt a fogyásra,- mert a külsőm sose érdekelt- és addig amíg tényleg azt nem éreztem, hogy bele fogok halni, nem tettem oda magam eléggé, és nem voltam elég kitartó. Részben az akarat nem volt meg, rêszben pedig tudás, és tapasztalat. Először csak kb 35 kg felesleg volt rajtam, mikor először megpróbáltam fogyni, nem vettem igazán komolyan, rosszul csináltam, ezért szenvedtem, visszaszedtem mielőtt célba értem volna. Fogyókúrák és jojóeffektusok váltogatták egymást évekig, majd totál feladás. Aztán mire éreztem, hogy ez így nem mehet tovább , 105-110 kg+ lett rajtam. Fájt mindenem, beteg lettem stb.

Akkor beleálltam a dologba, semmi fogyókúra, semmi koplalás, csak végleges életmódváltásba kezdtem, és 63 kg -t már ledobtam. Nem bántam meg, nagyon örülök neki, hogy meghoztam ezt a döntést, és sajnálom, hogy ilyen áron kellett megtanulnom a leckét.

Szerintem nagyrêszt fejben dől el. Onnan megvan a motiváció ami alap a kitartáshoz, a többi meg egy kis tájékozódás, és némi önismeret és ennyi.

Ajánlom nézz meg pár részt az Élet 250 kg felett c. műsorból, motiváló lesz, hogy ne engedd el nagyon magad. Sajnos a felesleg gyorsan felszalad. Évek rossz szokásait pedig nem könnyű legyűrni.

Én már most is úgy érzem hogy megérte. Nem akarom a régi êletemet egyàltalán.

Én se gondoltam 14 évesen anno, hogy így fogom végezni. Senki se gondol bele mi lesz belőle 10-20 év múlva. Kívánom, hogy te legyél bölcsebb mint én voltam.

Én is hasonlóan érzek. Nekem pont az segített, amit egy korábbi válaszoló írt, hogy mivel az első 15-20 kg is "észrevétlenül" jött fel, nem akartam egy nap arra ébredni, hogy az a +15kg már +30 vagy +50 kg.

Nekem a mérleg jelenti az egyetlen motivációt. Nekem a napi mérés vált be, mert pl. nem egyszer volt, hogy úgy ingadozott a súlyom, hogy ha csak heti 1* mérném magam, akkor 1 hét "várakozás" után úgy tűnt volna, nem volt semmi előrehaladás, de épp másnap mutatott változást a mérleg. Más kérdés, hogy a napi mérés csak úgy működik, ha napi 0.1 kg-nak is tudsz örülni.

A másik motivációm az volt, hogy az utóbbi 3 évben már 4* nekikezdtem, de 5-8 kg fogyás után feladtam (szerencsére nem híztam vissza mindent). Most már úgy vagyok vele, hogy nem igaz, hogy nem tudom végigcsinálni. Persze, ha folyton kúszik le a mérleg, az már további motivációt is ad.

Én eszem (majdnem) mindent, csak néha nagyon keveset. És nem sportolok, csak a diéta, a kényszeredett edzés nálam mindig ahhoz árult hozzá, hogy feladjam a dolgot. Talán majd ha az utolsó 5 kg-nál tartok, lesz motivációm ehhez is.

Tisztelem és szeretem magamat. A szellememet, a lelkemet és a testemet is. Egyszerűen nem tehetem meg azt, nem engedhetem meg azt, hogy a testemmel ne foglalkozzak. Nem tehetem meg azt, hogy szemét kaját adok neki, hogy megvonok tőle tápanyagokat, hogy nem engedem mozogni, miközben erre teremtetett. Mert ha megteszem, akkor visszafogja nekem ezt adni kamatostul. Beteg leszek. Nem most a huszas éveimben, hanem akkor amikor már gyerekeim vagy unokáim lesznek. Pont akkor, amikor már felelősséggel fogok tartozni mások iránt. Nem akarok negyven meg ötven évesen az SZTK-ban ücsörögni nap hosszat úgy, hogy rengeteg betegséget meg tudok előzni annyival, hogy normális súlyom van, hogy természetes élelmiszereket fogyasztok és rendszeresen mozgok.

Tudom, ez nagyon elvont gondolkozás, de engem ez lökött át. :D Amikor még csak esztétika miatt akartam lefogyni mindig elbuktam.