Mikor ürül ki belőlem a szénhidrát? Vagy mikor múlik már el a szénhidrát utáni sóvárgás?

"Ami fontos, hogy a vércukorszintet egyenletesen tartsuk, mert akkor nem lesznek éhségrohamok. Ehhez bizonyos mennyiségű szénhidát szükséges, egyenletesen elosztva. Teljes kiőrlésű kenyere, rozskenyeret nyugodtan ehetnél, pl. reggelire és vacsorára 5-5 dkg-ot."

Megint dietetikus típusú megközelítés.

Ma elhízástól szenved a lakosság, miért enne valaki lisztet? :)

Úgy ír kedves válaszoló, mintha nem lenne élet liszt nélkül.

És persze a leírt lisztek tényleg tele vannak gluténnal, na arra is igazán nagy szükség van mértékkel :D

Hiszen ha ezeket kizárnánk a magyar emberek táplálkozásából, mennyi beteg ember meggyógyulhatna, de mi lenne akkor a gyógyszerszedéssel?

Nem értem miért kell ennyire nyomatni a szénhidrátfogyasztást, a teljes kiőrlésű gabonákat.. valakiknek ez persze üzleti érdek, na de itt ezen a fórumon? Minek?

Miért ne lehetne roppant élvezetesen enni egész életünkben a fentiek kizárásával? Én ugyan nem zárnám ki egyik gyümölcsöt sem, de nem vagyunk egyformák.

Egyesek úgy állítják be, mintha pl. a glutén elhagyása egészségtelen és élvezet nélküli táplálkozást eredményezne. Az én esetemben ez inkább fordítva van s nem vagyok vele egyedül. Igen, egész életemben nagy ívben kerülni tervezem pl. a glutént, de tejet sem fog eszembe jutni inni. Nem látom be, hogy ezzel miért csorbulna egy icipicit is a hedonizmusom, ami a gasztronómia terén különösen fejlett... :) A változatosságot is szeretem, de azt simán meg tudom valósítani a saját, önszántamból, a testemmel egyetértve választott kereteimen belül.

Persze, van akinek bejön, s egyáltalán nem érzi hiányát.

Én nem tartozok közéjük :-)

Mindent meg lehet közelíteni úgy, hogy szeretem..

szeretek enni.. lisztet, glutént. tejet, kakaót..

szeretem a szép, piros dolgokat akkor is ha az izzó vasdarab...

De a NŐKNEK meg kell tanulniuk uralkodni az érzéseiken, mert saját magukat teszik tönkre ha kizárólag az érzelmeik irányítják őket.

Nem kell vitális kérdést csinálni az evésből. Le kell ülni, meg kell enni az amúgy nagyon finom és rengetegsokféle zöldségeket, gyümölcsöket, húsféléket, olajos magokat, egyszerűen nem kell cukrozni és lisztezni, tejezni. Nem olyan bonyolult ez.

Hogy merészelsz általánosítani?

Szerintem nem nemtől függnek az étkezési szokásaink...

Az meg hogy érzelmesen közelíti meg a dolgokat, hát az még a jobbik eset.

Nem szeretnék soha érzéketlenné válni, és a környezetemben az olyan embereket sem szeretem...

De ne hozd össze a két dolgot. Az érzelmek máshova tartoznak, nem a fogyókúra témakörbe.

"Itt ezen a fórumon azért, mert vannak még olyan emberek, akik szeretnek enni, és nem figyelnek a Te különböző ágakból megközelített tudományos leírásaidra."

Pedig muszáj valamennyire általánosítani.. ugyanakkor most teljes mértékben rólad írtam.

Nagyon látványosan érzelmi alapon állsz a táplálkozás kérdéshez, ezen tudnál változtatni.

Persze nem kötelező, engem nem muszáj, de addig amíg így közelíted meg a dolgot, nem biztos hogy egy fogyózónak tippeket kellene adni, mert ők pont az akaratukat szeretnék érvényesíteni és egy bizonyos célt elérni. Ők pont túl akarnak emelkedni az érzelmek által vezérelt ösztönös létezésen, és például megreformálnál a táplálkozásukat.

"vannak még olyan emberek, akik szeretnek enni"

típusú hozzászólásokat felőlem persze lehet írni, csak nem igazán kapcsolódnak a kérdéshez.

Nyilván mindenki szeret enni, a kérdező pedig végre fogyni szeretne, és elég sokat tesz érte, nem is rossz amit csinál.

Lehetne támogatni az elhatározását, gratulálni neki.

"Pedig muszáj valamennyire általánosítani.. ugyanakkor most teljes mértékben rólad írtam."

Bizonyára nagyon ismersz, hogy ilyen jellemzőkkel illes... :)

A világban mindig azok az emberek törnek fel, akik érzések nélkül élnek, s cselekszenek. Ehhez gratulálok akkor Neked.

Nem ismerlek, csak az írásodra, véleményedre reagáltam.

Valóban az érzelmek nélküli lények (hüllők) viszonylag eredményesek, én nem tartozom közéjük illetve nem érzelemmentességről beszélek.

Csupán arról a racionális viselkedésről, hogy az életünket ne az érzelmeink rabságában töltsük, és ezt tényleg elsődlegesen a nők leckéje megtanulni.

Nem lehet a táplálkozáshoz kizárólag érzelmi alapon hozzáállni, mert akkor tényleg mindig mindent összeennénk. Holott pont az érzelemmentes, háttérhatalmi mocskok célja az, hogy az emberek így viselkedjenek, ezzel is saját magukat gyengítve, betegítve..

Szóval okosan.. és némi önkontrollal viseltessünk, szerintem. :)

Addig vagy jó, sikeres, míg érzelemmentesen állsz a dolgokhoz. :) Persze, ez neked sikerülhet, nekem nem annyira.

De én örülök is neki, az érzelmek mindig szebbé teszik az életet. Más kérdés, hogy a helyes útról olykor letér az ember miatta..