Miért vagyok KÉPTELEN leállni az édesség evéssel?
Hosszú ideje rákaptam, szerintem több mint másfél éve, hogy mindennap sokat eszem magamhoz képest(főleg szénhidrát),és még rengeteg édességet is megeszek "desszertként"...Az a baj, hogy nem csak egy szelet csokikával "bűnözök", hanem egész doboz fagyikkal, süteményekkel, csomag kekszekkel stb...Ez mind testileg(hízok mint a disznó!), mint anyagilag nagyon megterhelő.
Olyan vagyok már mint egy drogos! Nem bírom abbahagyni, sokszor nem is esik jól, mégis ennem kell őket. És minél többet eszem, annál nehezebb leállni, hiába fáj a hasam, vagy leszek rosszul.
Mióta egyetemre járok, nagyon kevés időm, és lehetőségem van enni, úgyhogy megfogadtam,az édességevés csak hétvégén fér bele. Ez ment is kis ideig úgy-ahogy, de tegnap megindult a lavina egy tábla csokival, ma ismét egy nagy csomag kekszet faltam fel ebéd után, úgy érzem megint nincs megállás...
Mit tegyek??? Szemmel láthatóan tönkremegyek ebbe...
Azt ne mondjátok, hogy ne zabálj te disznó, meg önuralom, mert lassan tényleg mindent megpróbáltam és egyszerűen semmi nem segít. (már ott tartok, hogy pénzt kéregetek kölcsön finanszírozni az evést, meg eladom a dolgaimat, továbbá soha nem megyek sehová, megszakítottam a kapcsolatot a környezetemmel, mert itthon kell lennem zabálni, és nehogy meglássák megint mennyit híztam)
Van valaki még itt ilyen helyzetben? Mi a fenét csináljak??? Menjek valami elvonókúrára?
"lassan tényleg mindent megpróbáltam és egyszerűen semmi nem segít"
Pszichológusnál is voltál? Nem vicc, ez egy betegség, legalábbis azzá válhat, ha nem sikerül tenned ellene. Érdemes lenne legalább a körzeti orvosnak elmondanod, és majd ő javasolni fogja a megfelelő szakorvost.
Nem arról szó sem lehet! :S
Nagyon szégyenlem, (itt más mert az oldal anonim) és titkolom mit csinálok.
Eldugdosom az üres dobozokat a szobámban különböző rejtekhelyekre, aztán akkor dobom ki utcai szemetesekbe mikor senki nem látja. Már a boltokban is nagyon szégyenlem magam mikor kaját veszek, úgyhogy próbálok mindig máshová menni, de már így is megjegyeztek...
Visszatérve a körzeti orvosra, nem tudhatja meg, mert mindenkit ő kezel, így mindenki előtt lebuknék.
Nekem is voltak/vannak ilyen falásrohamjaim, nem is esik jól a süti, de tömöm magamba,mert az van bennem, hogy "mindet meg kell ennem, nem maradhat semmi sem".
Elég rossz, de megpróbálok arra gondolni, hogy attól nekem nem lesz jobb, hogy telezabálom magam.
Én már sejtem az okát, szerintem szeretethiány áll mögötte. Evéssel próbálja az ember 'megkapni' azt a szeretetet, amit a környezete nem ad meg neki. De aztán lehet,hogy rosszul gondolom...
Ha van kedved, írhatsz privátot, megpróbálok segíteni neked. :)
Nagyon durva táplálkozási zavarod van, de ez csak tünet, nem a betegség. Tényleg pszichiáter kell, ahhoz meg beutaló a körzetihez, aki meg rohadtul nem beszélhet senkinek. Orvosi titoktartás, ha így ismerős.
Muszáj elmenned, mert segítség nélkül csak zabálni fogsz, attól meg hízni, betegségtudatod nem lesz, csak a szégyenérzeted nő a zsíroddal együtt. Mi lesz a vége? Minimum cukorbetegség (az amputált lábadat is cikinek fogod tartani).
Sürgősen menj dokihoz, ez nem vicc, beteg vagy.
Szia kérdező!
Én ugyanezen mentem át majd' egy évig. Ma már teljesen máshogy élek. Leadtam 18 kilót, sportolok és egészségesen eszem. Nálam is az egyetem alatt kezdődött.
Először a lelkedet kell rendbe tenned. Nálam ezt lelki traumák váltották ki. Én csak azt tudom elmondani, én hogy csináltam, nem tudom hogy ez Neked be fog-e válni.
Leültem és elkezdtem naplót írni.Nem blogot, hanem kézzel, rendes naplót. Leveleket magamhoz. Hogy mi bánt, mi fáj, milyen akarok lenni 10 év múlva, mit gondolok magamról, miért szigetelem el magam. (Az evéssel lényegében hájréteggel védelmezed magad, elszigeteled a külső gonosz világtól a tested meg leginkább a lelked). Szépen lassan rájössz majd hogy mik vezettek idáig.
A gyakorlati résznél pedig nagyon apró dolgokkal kezdtem el. Megtöltöttem egy másfél literes vizes üveget napi kétszer, és figyeltem rá hogy azt mindig megigyam. Valahogy kevesebb édeset ettem tőle. Elkezdtem zöld teát meg mentateát inni. Napi kétszer. Először mézzel, aztán ízesítés nélkül(amúgy tök finom natúran). Valamint Alkut kötöttem magammal. (Tudod...nincs kövér öregember, ciki ha 18 évesen lihegek hazafelé a boltból és visszeresedik a lábam) Ehetek édességet, de minden nap vacsira eszek zöldséget gyümölcsöt. Minél többfélét. Kötelező jelleggel.Akármennyit is nassoltam aznap. Így a szervezeted egy idő után érezni fogja, hogy elegendő megfelelő tápanyaghoz és vitaminokhoz jut, és kevésbé sürgető kényszered lesz a szemétkajákra. Nem akar majd raktározni a tested. Így fokozatosan lejöhetsz róla.
Ez sajnos valóban függőség, csak ezzel a kutya sem foglalkozik, pedig sokan vannak így. Az lenne a legjobb, ha szem előtt lennél, nem tudnál "sunyulni". Írj, hogy mi a fejlemény.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!