Anorexiások, bulimiások! Nektek mi játszódott le a fejetekben akkor? Miért fogytatok annyit? Miért kezdtetek bele? Miért folytattátok túl sokáig? (többi lent)

58 kilós sportos csajból egy év alatt egy 68 kilós eltunyult izé lettem. Egyre több megjegyzést kaptam, így fogyózni kezdtem. Sport, kevesebb kaja. Szépen haladtam, egy év alatt -10 kg, ismét 58, sportos, izgő-mozgó.

Aztán problémák, főleg itthon, és a sportba menekültem, közben még kevesebbet ettem. Barátnőim látták, és figyelmeztettek, h egyek, mire én: Eszek. Ja, napi 1 csomag keksz, v egy alma, meg a fél liter tejes cucc.

53... hümm, de mozogtam tovább, élveztem a sportot, hogy üres a gyomrom, napi egy almán éltem. Nem éreztem magam éhesnek, sőt, kimondottan jól esett a gyomorkorgás.

Aztán néha hánytam, közben két kórház (egyik véres széklet, másik belgyógy UH miatt - negatív lett minden). Ismét nyugi, de itthon már minden az evés-nem evés körül forgott, és én rühelltem enni. Tömtek, én meg kihánytam. Aztán egyszer megtalálták, és pszichiátria.

Mérés, 48 kiló a 168-hoz. Kezelés ambulánsan, a cél, h hízzak (mondván, aggódnak otthon értem... na, ja, marhára). De én nem akartam, így előttük ettem, aztán kihánytam. Nem gyanakodtak, és engem teljesen beszippantott a bulimia.

Aztán elkezdtem éhes lenni... nagyon éhes. Zabálás, hányás, zabálás, hányás. Bűntudat, kakaós csiga, csoki, hányás. Bármit ettem, hánytam. Naponta 3-4-5, az órákról lógtam, minden pénzem kajára ment, ami a wcben landolt.

Megismerkedtem - itt az oldalon - egy fiatal nővel, aki segít. Most már csak néha zabálok be (ma sajnos 2x is), és akkor is igyekszem benn tartani.

Itthon továbbra is lesz@rnak, semmit nem beszélünk, nem segítenek, csak tömnének - még mindig...

Nyáron remélem végre elhúzok innen, és új életet kezdhetek Ana-Mia nélkül. Vagy meghalok.

én nemtudom h anorex voltam e vagy sem. de talán most már teljesen vége-tekintve hogy 8 kilót szedtem fel ahelyett h leadtam volna 3at. szóval... :D de most nekikezdtem az életmódváltásomnak:)

a csúnya korszak tavaly ősszel teljesedett ki. akkor már a vagdosásom is elég gyakori lett, de aztán egy osztálybuliban egyik részeg (szerencsére!-igy nem emlékezett) srác meglátta a friss vágásokat, ez kissé helyrepofozott... mindenesetre ezeknek mindenféle oka volt, de semmi konkrét. soha nem voltam (most sem vagyok) elhízott, hájas, csak... magas is vagyok. és bakker zavart h nagyobb vagyok a 20 cm-rel alacsonyabb barátnőimnél:D szóval hülye voltam. emellett nem volt barátom, és ugye rögtön jött az h ááá ez biztosan a súlyom miatt van. na meg... csak kellett a tudat, hogy EBBEN kontrollálni tudom az életemet. nem tudtam. :) szilveszterkor összejöttem egy sráccal, ő annyit dícsért (nem tudom igazából h mennyire volt tisztában a komplexusaimmal), h végül kezdett elmaradozni a napi edzés, nem zavart h pékkaját eszek, vagy csokit, stb. majd szakított velem :') (3 hónap után). tökmind1, rájöttem h egy bunkó paraszt, csak elvakított a szerelem (mindig is hősszerelmes típus voltam). azóta próbálok normálisan étkezni, de elszaladt velem a szekér. hetek óta nem vagyok éhes, de tömöm magamba lehetőleg (direkt) a szénhidrátot :D de elegem van. kell a tavaly nyári alakom, az pedig -8 kg-t jelent. ma elindultam edzeni, futottam, tornáztam, de rájöttem h életmódot kell változtatnom, leszoknom a cigiről, mert nemtudom lefutni a régi távokat. remélem h fogyni fogok, nem pedig binge lesz a végén, vagy pedig egy újabb koplalós, csuklóvágós korszak. abból már nemtudom h h lábalnék ki. egymagam. :)