Anorexiások, bulimiások! Nektek mi játszódott le a fejetekben akkor? Miért fogytatok annyit? Miért kezdtetek bele? Miért folytattátok túl sokáig? (többi lent)

Én voltam anorex. Általában valamiféle lelki dolog hajszolja bele az embert. Engem pl kisebbségi komplexus. Pedig nem vagyok hízékony alkat, sosem voltam elhízva, sosem voltam mégcsak molett sem, mégis szebb akartam lenni és elkezdtem fogyni. Először nem tudatosan, csak a stressztől aztán megtetszett hogy lement ennyi kiló és mindenki azt mondja de vékony vagyok, és elkezdtem odafigyelni a kajára. Betegesen és egészségtelenül figyeltem oda. Nehéz kijönni ebből, és ha nem szűnik meg az a lelki dolog ami okozza az anorexiát akkor nem is lehet. Nekem viszonylag hamar, egy év után sikerült kievickélnem de nyugtató és baráti segítség mellett.

A barátnődnek is szerintem hasonló kisebbségi komplexusa van, szeretné ha rá figyelnének. Majd rájön hogy a csontkollekciók nem nyerők a pasiknál :D engem is csak azért bámultam meg mert sovány voltam, közben meg azt hittem azért mert "de szép vékony vagyok".

Összegezve: lelki okok vannak ilyen jellegű betegségek hátterében.

Hetedik osztály. Jött egy új lány. Igazából biszexuális hajlamaim mai napig vannak.

Ő volt az ideálom. Természetes gyönyörű szőke haj, kék szem, hófehér bőr, hosszú, vékony lábak, és kis mell, az a gyengém. Sovány volt. Nem életveszélyesen, de a vékonyabbnál vékonyabb volt.

Mindig leggingben volt. Bár tornacipőben járt mindig, még is mindig elképesztően hosszúnak hatottak a lábai. 170 centi volt.

Aztán mellém ültették, már rögtön első nap, teljesen véletlenül.

Ott voltam én..én. Én, vékonyan, de undorító körte testalkattal, átlagos barna hajjal, világos zöld szemekkel...miért nem kékkel! Én miért nem lehettem olyan különleges szőke? Miért nem lehettem én is a magas szőke kék szemű? Miért voltam egy alig 161 centis barna hajú zöld szemű senki? Miért?

Másnap arra jöttem be, hogy eszegette a majonézes pizzás csigáját. Aztán mindennap csak azt ette. 1 hét után, már azt is tudtam, hogy 100 gramm majonézben 624 kalória van, és 64 gramm zsír...az az egynapi kalóriaszükségletünknek az 50%-a! Vajon hány grammot rakhatott rá a büfésbácsi?

De nem vettem. Nem. A majonézt utáltam. De olyan akartam lenni, mint ő.

Mérleg..53 kg. Ő vajon hány kiló lehet? De 10 centivel magasabb. Ettől függetlenül ő biztos kevesebb.

Nem értettem, hogy miért nem figyel fel a lányra senki. Olyan gyönyörű volt. És csak ült mellettem mindig, csöndben. De senki nem kérdezte őt soha semmiről. Én meg rettegtem a közelében..jaj dehogy fogok bármit is mondani. Majd ha vékony leszek! Ha olyan vékony leszek mint ő. Akkor biztos szívesen beszélget velem.

Együnk..együnk. Mit együnk? Anya, főzzél spenótot! Zöldborsó főzeléket!( de ne liszttel sűrítsd be!)Csinálj salátát! Turmixot édesítővel!

Én ettem. Normálisan 1300 kalóriát. 50 kg lettem. De miért? Miért 50 kg?! 1 hónapig csak zöldet ettem, aktívabb voltam tesi órán. Miért csak 3 kiló ment le?!

Rendben, hagyjuk ki a vacsorát. Együnk 1100 kalóriát egy nap. Abból baj nem lehet. ÉHES VAGYOK!

És még csak 49 kg...2 hét alatt! Ezért feküdtem le éhesen minden este? 49 kilóért?

És ő biztosan észre sem vette..hiszen alig fogytam!

Hagyjuk ki a reggelit. Akkor úgy sem tudok bezabálni, hiszen ha nem viszek magammal, akkor nincs, és pont.

ÉHES VAGYOK! 800 kalória.

47 kg..1 hét alatt. De Ő nem vett részre! Még mindig nem. Sosem lehetek olyan mint ő? Miért nem figyelt fel rám? Nem szabadna egy tányérnyi ebédet ennem. Az sok. Az uzsonnának is csak zöldségnek kéne lennie.

400 kalória.

Mi?! 100 gramm rizs 300 kalória? Akkor miért ajánlják? Hogy lehet ezt megenni?

Alma időszakok. Voltak napok, amikor lelkiismeret furdalás nélkül megettem 10 almát.

Lemértem. 1 db 140 gramm. Kiszámoltam, 58.8 kalória. HOGY A FRANCBA? Nem, tilos. Soha többet nem ehetek almát. Éhes leszek tőle.

Átmentem egy barátnőmhöz akkor első alkalommal.

"-A konyha!!! Látni akarom a konyhát. Muszáj látnom. A konyha.

-Szeretnél valamit?

-Nem. Nem szabad megenni őket. Csak nézni."

A szabadidőmet recept könyvek tanulmányozásával töltöttem. Rengeteget nézegettem főzőműsorokat. Az étel volt az életem .

De nem szabad megenni őket. Csak nézni.

Imádtam az ételeket..de az életem megrontói voltak. Borzasztóan szenvedtem a hiányuktól.

Aztán ezt felváltotta az undor.

De egyáltalán nem voltam étvágytalan. Soha.

42.6 kg! Úristen. Mindjárt megvan a 40 kg.

Belépek abba a szép gyönyörű kerek számba, aztán elkezdek normálisan enni.

Mint ő. Én is szeretnék pizzás csigát enni minden reggel miközben olyan szép vagyok. És akkor boldog leszek. És akkor beszélgetni fogunk. És jó barátnők leszünk.

40 kg! De még csak december eleje van. Mindjárt itt a karácsony. Nem akarok meghízni. Előtte muszáj lesz nem ennem napokig, hogy nehogy meghízzak.

3 napra terveztem, ki is bírtam, majdnem.

A második napon ettem egy lassú felszívódású teljes értékű szénhidrátot, azaz zabpelyhet.

20 grammot. Az 77 kcal. Raktam bele édesítőt, és kész. Az eltelített, tényleg nem voltam éhes.

De karácsonykor sem bírtam enni. Ott voltak az ételek.

De én csak egy kicsit szedtem. Mondván majd a másodikból akarok többet enni. De a másodikból is kicsit szedtem. Apró pici falatokra vágtam, sokat beszéltem és ittam közbe, hogy senkinek ne tűnjön fel.

De amikor mindenki elaludt, olyan nehéz volt.

Én olvasgattam. Tudtam fejből az egész hűtő tartalmát. Az összes süti nevét, receptjét.

Bár tudnám hány kalória van egy darabban. De nem. Nem ehetsz olyat amiről nem tudod hány kalória. Ez alapszabály.

Vajon ő mennyit evett karácsonykor?

Tényleg, mi lehet vele?

Január 3...iskola! De a súlyom nem változott. Semmit.

Biztos fel fog neki tűnni, hogy nem fogytam. Magában biztos szemrehányást tesz.

De rám sem nézett! Nem érdekelte semmi.

Semmi! Mindig csak ült ott magában csöndben.

Ha 38 kg leszek biztos felfigyel rám. Akkor felvehetek egy legginget én is. Eddig nem mertem. Csak bő ruhákba jártam, olyan fiús voltam.

Rá pár hétre Anya benyitott amikor fürödtem, és sikítva hátrált pár lépést.

2 hét múlva kaptunk időpontot egy pszichológushoz. Pszichiáterhez akart vinni, de oda várni kellett volna 2-3 hónapot.

Azt mondta anorexiás vagyok. Elkezdtem vitatkozni, hogy aki nem kövér az nem feltétlenül anorexiás.

De nem hitt nekem. Hogy lenne már egy alig 14 éves lány anorexiás. Teljesen normális testalkatom volt, még vékonynak is éppen alig mondható. Nem értettem.

Akkor vettem egy szűk farmernadrágot. Mindig csak bőben jártam. De már leestek rólam. Hetekig spóroltam rá a pénzt, úgy örültem. 25-ös méretű volt, de egy kicsit mintha nagy lett volna. De kisebb nem volt.

Mindenki észrevett! Mindenki rám figyelt. Csak rám. De miért nem dicsért meg senki? Miért nem tetszett senkinek a nadrágom? Szörnyülködtek. Mintha undorító lennék. Pedig eddig mindenkivel jóban voltam. Szerettek!

Mindenki olyan ártatlanul próbált mosolyogni amikor odamentem hozzájuk.

Ő csak végignézett rajtam, de az arca ugyanolyan kifejezéstelen maradt.

Vettem egy pizzás csigát. De majonézt nem kértem rá. Azt nem szeretem. Nem kezdem el az úton enni, megvártam amíg felérek az osztályterembe a büféből, és majd csak ott kezdem el. Letettem magam elé, és csak vártam.

De nem bírtam megenni. Ő meglátta az enyémet, és ő is lement venni egyet.

Visszajött, de ő már az úton felfelé bele-bele harapott.

De én továbbra is csak vártam. Próbált kiszámolni, hogy hány kalória, de nem volt semmi kiindulási alapom.

Becsöngettek. Végig a pizzás csigán járt az eszem. Ő persze a pad alatt néha letépett egyet-egyet és óra végére elfogyott az egész. Aztán már csak őt figyeltem.

Kicsöngettek. Elegem lett. Alig pár falatból bezabáltam az egészet és rohantam a wcre, nem akartam, hogy teli hassal lássanak az emberek. Olyan undorító vagyok. Sírtam. Ott voltam a wcben, és sírtam.

Bulimia...olyan sok lány szenved benne. De én nem fogok. Csak egyszer akarok hányni. Csak egyszer. Többször nem fogok ennyit enni.

De miért nem sikerül hányni..jaj. Miért nem elég egy ujj...rendben legyen kettő. Fúj! Az a nyelőcsövem, és érzem ahogyan nyálat veszek..úristen...jöjjön már ki...ez undorító. Rendben, nem érdekel, kell három ujj is.

Úgy sikerült. De csak egy kicsi jött ki. Még egyszer. Megint csak egy kicsi.

Kb hatszor megismételve egész nagy adag jött ki.

Beakartak rakni a pszichiátriára. De anya megfenyegetett, még előtte: ha nem javulok magamtól, akkor ő halálra fogja magát éheztetni a szemem előtt.

Rendben, akkor eszek..sosem ettünk együtt, de most én kértem meg, hogy igen, együnk együtt.

Látta hogy eszem, boldogan mosolygott.

Március volt, ahhoz képest elég meleg. De én csak hosszú nadrágban voltam. Egész tavasszal, és nyáron..

Nem bírtam lejjebb menni 38 kilónál. Ettem, de kihánytam...nem fogytam. Néha 37-et mutatott a mérleg, de nem sokáig, alig pár napig, néha néha.

Itt vagyok nyolcadikosként, folyamatosan járok pszichiáterhez. Ő nem tud arról, hogy hánytatom magam. Bár csak ritkán. Heti 1x, akkor több alkalommal.

164 cm vagyok, és 39-40 kg.

Még nem vittek be a pszichiátriára, de tervezik.

A lánnyal szinte jó barátok lettünk, mai napig nem bírom levenni róla a szemem. Olyan tökéletes. Nyáron befogom festeni a hajam sötlétszőkére.

15 éves vagyok.

De én a lánynak a megszállottja vagyok a mai napig, én nem egyszerűen csak megnézem:/ Nem érdekel senki, csak ő.

És most elfogunk ballagni, nem tudom mi lesz velem..:( Annyira jó barátok nem lettünk, hogy megkérjem hogy találkozzunk sulin kívül is, csak így az iskolában vagyunk el jól..félek.

Soha többet nem láthatom az öltözőben a..mindegy.

Elkanyarodtam.:)