El se kezdjek fogyókúrázni a genetikám miatt?

Szia, kérdező!

Én megértelek!

Nekem az egész eddigi életem egy mókuskerékben telt és telik évtizedek óta: hízás, fogyás, küszködés, újrakezdés.

Én már rengetegszer végigcsináltam mindent iszonyat lemondásokkal és erőfeszítésekkel, de amikor lefogytam, mindig jött valami életbeli probléma, ami miatt képtelen voltam tartani a rendszert és visszament minden + még több is, aztán kezdhettem elölről és bizony már én is belefáradtam az egészbe!!

Nekem ne mondja senki, hogy az nem genetika vagy nem gyors anyagcsere, hogy egyesek két pofára tömik magukat, semmit sem sportolnak, nem végeznek fizikai munkát és mégis csak 50 kilósak, mert én sem hiszem el!

Sok ilyet ismerek, és ők még büszkék is erre, hogy sorolják, miket ettek és mennyit és akármit ehetnek, mégsem híznak.

Szörnyen igazságtalan szerintem is! :(

Én ilyenkor mindig arra szoktam gondolni, hogy lehet, ők most mindezt megtehetik, de később fognak megbűnhődni.

Sok vékonyból lesz így cukorbeteg is, nem csak kövérből.

Meg igazából nem is ez fáj a legjobban, hanem a bántás, a lenézés.

Mert mindenki baromi okosan meg tudja mondani, hogy mit kell tenned, meg hogy milyen vagy stb, de a gyakorlatban kitartani minden nehezítő körülmény között nem olyan egyszerű!

Pláne, ha az embernek családja van, ha nincs szabadideje, ha xar minden és ha csak egy étel az, ami enyhíteni tudja a boldogtalanságot.

Mindezek ellenére az ember újra összeszedi minden maradék erejét, és csinálja.

Csinálja a sírig, amíg meg nem hal.

Szia! Szerintem ez a gyűlölet-dolog nagy gond, de ha jól értem, kapsz segítséget (vagy ha nem, akkor kérj).

Fogyás szempontjából igazából nem kell “szenvedned”, jelenleg kb 3000 kalóriát ehetsz egy nap és nem hízol (ezt kalkuláld ki pontosan), igazából ez elég tág keret, belefér elég sok minden, és ha ebből leveszel akárcsak 300 kalóriát egy nap, nem kell “szenvedned”, még elég sokat ehetsz, belefér a hambi, pizza, süti is (nem korlátlanul).

48-as: ez van, fogadd el!

Az igazság odaát van.

Elmentem endokrinológushoz, 73 kiló vagyok 162 cm-hez. Persze a párom szereti, hogy minden kerek-puha, meg homokóra alakom van, nagy segg, nagy mell. Csak hosszútávon egészségtelen.

A doki, aki nő csak annyit tudott mondani: ha a családom is ilyen, örököltem az ő anyagcseréjüket. Nem lesz más választásom, alkalmazkodnom kell, ha egészséges akarok maradni, akkor is, ha nem fair, amiért jobb genetikájú embereknek oda se kell figyelni.

Hát elárulom a nagy titkot: 10-ből 9 vékony ember igazából nem zabál. Meg is mondta egy csaj; hogy cigizik, de k*rva egészségtelennek tartja a minden napos édességevést, a zsíros kajákat. Egyáltalán nem is érdekli az evés. Tehát ètvágya sincsen, amire kívánná azt a sok egészségtelen cuccot, amit én is megeszem. Van egy gyereke, ugyanúgy 50 kiló vasággyal. Szóval akiket én ismerek, csak azon a nehany összeröffenésen eresztik el magukat hambikkal meg ilyenekkel, egyébként meg "jaj, délután 3 óra van, 2 kávén kìvűl semmit se ettem ma". Így meg lássuk be, nem nehéz keveset enni. Meg úgy őszintén, penzük sincs nagy zabálásokra. Van egy barátnőm, 6 kilót fogyott azóta tartja, mert nincs pénze enni úgy igazán. Ő az, aki napi 1 vacsorával is elvan simán.

De ehhez az kell, hogy ne kívand a kaját. Igen, ez genetika, hogy valaki nem foglalkozik az evéssel, mert nem olyan az anyagcseréje/emésztése.

Az en dokim szerint emésztési zavaraim vannak, ezért nem hasznosul semmi se bennem rendesen, de a kalóriák attól még zsírpárnává válnak. Kívánom a zsírt, a cukrot, mert nem energia lesz belőle, hanem zsírpàrna. Ez meg egy tünete pl: az inzulinrezisztenciának, mocskosul alattomos betegség.

De nem bizonyítja esetemben semmi, mert minden labor jó, mégis van egy rakás pattanásom, meg petefészek-cisztáim, ami meg nem lesz magàtól, szóval tanácstalan vagyok....

Amikor nem kívántam a sok vackot én se voltam túlsúlyos. Most meg 3 órát alig bírok ki evés nélkül.

Iszonyat szívás, de nekem is muszáj lenne fogyni, mert nem akarok 90 kiló lenni, mint a húgom.