Ha nem létezne érzelmi evés, nem lennének elhízott emberek (akiknek fizikai betegségük nincs)?

A reakcióm nem harag, csak valami rejtelyes okból még mindig megdöbbent az emberek butasága, és az, hogy milyen alja szinten tudnak ítélkezni, olyan dolgokkal kapcsolatban is, amiről semmit nem tudnak.

Vagy művelődj, vagy legalább ne reklámozd a hülyeségedet.

Felvilágosítalak, mert túl bonyolult számodra, hogy elgondolkodj a problèmán.

Az érzelmi evés, egyfajta pótcselekvésre késztető mentális probléma, ami sokáig nem is feltétlen tudatos.

Ugyanolyan mint amikor az ember szomorúságában ( vagy magány, vagy stressz, vagy bármi más) elmegy a kocsmába és leissza magát vagy rágyújt egy cigire, netán bekap valami drogot, újra és újra mert ezek valamelyikétől ideig óráig jobban érzi magát, megnyugszik, boldog lesz tőle stb stb.

Amikor valaki tudatosan elkezdi megvizsgálni a múltban megélt dolgokat, figyelni kezdi önmagát, a reakcióit, hogy mik azok az érzések, amik kapcsán ilyen pótcselekvéshez nyúl ( a szóban forgó esetben ez az étel), akkor, sok gyakorlással már idővel fel fogja ismerni ezeket a bizonyos pótcselekvést kiváltó érzéseket, és ezeket igyekszik megtanulni tudatosan, koncentrálva, más módon kezelni. Nem étellel. Lehet ez pl sport, plusz munka, akár valamilyen hobbi ami eltereli a figyelmét, akár napló írása amibe ilyenkor leírja mit érezne ha ehetne, és mit érezne az után, hogy ezt tette ( bűntudat, önmarcangolás, öngyűlölet, amiktől az önbecsülés szép lassan teljesen leépül stb).

Ez a fókuszváltás lassan lassan segít tudatosan csökkenteni, majd szerencsésebb esetben elkerülni az ilyen helyzeteket, ezáltal az étkezés megváltoztatásában, sok esetben fontos szerepe van. Ezáltal a fogyásban is.

Elhiszem, hogy túl bonyolult ez számodra, de talán mások akik szintén érintettek a problémát illetően, el tudnak gondolkodni a saját problémáikon, hogy valójában mi az ami miatt automatikusan ételhez nyúlnak, akkor is, ha nem éhesek. Mert itt nem az a legfontosabb, hogy valaki túl sok kalóriát visz be, hanem az, hogy ennek a túlevésnek mi az igazi oka.

Én akkor tudtam hosszútávon is életmódot váltani és lefogyni, amikor ezzel komolyabban elkezdtem foglalkozni. Előtte nem sikerült.

Nagyon sok ember azért nem tud lefogyni, mert érzelmi evő, de ennek nincs tudatában, így kezelni sem tudja megfelelően a saját félresiklott viselkedésmintáit. Mivel érzelmi evő, akár évtizedek óta, nincs egészséges kapcsolata az ételekkel és az evéssel. Ezt kell valamennyire helyrehozni.

Persze tisztában vagyok azzal, hogy az ilyeneknek mint te is, felesleges bármit írni/mondani, úgyis csak a saját begyepesedett, szűklátókörű nézeteiteket szajkózzátok, más helyébe , életébe, érzéseibe képtelenek vagytok beleképzelni magatokat. Az értelmi és érzelmi intelligencia hiánya sajnos ezzel jár.

Na, ennyit erről. További jó köpködést.

#10, miután felfedeztem, hogy a stressz visz rá a túlevésre, valamint hogy pontosan milyen rossz szokások okozzák, sokkal kevesebb akaraterő felhasználásával normalizálni tudtam a bevitt mennyiséget. Ezáltal vált fenntarthatóvá a normális étrend és a kalóriadeficit.

Abban egyetértünk, hogy kalóriadeficit kell. Abban nem, hogy azt mindenkinek olyan triviális összehozni.

Amúgy ha már az alkoholistát emlegetted: csak akkor fog tudni tartósan absztinens maradni, ha feldolgozza a traumáit és főleg új megküzdési stratégiákat tanul. Ha nem foglalkozik ezekkel és csak simán abszinens próbál maradni, akkor az első stresszhelyzetben visszacsúszik.

Nem csak a célt kell nézni, a hogyanra is kell gondolni.

14

Ti nem értitek még a kérdést sem... Olvasd már el a kérdést drága gyermekem!

"Ha nem létezne érzelmi evés, nem lennének elhízott emberek (akiknek fizikai betegségük nincs)?"

Erre írtam azt, hogy k.rva érdekes, hogy MOST mindenki érzelmi evő, mindenki ezzel magyarázza a lustaságát és a kövérségét.

Most írom le harmadjára hogy 15 éve mindenki genetika miatt volt kövér, 10 éve mindenki a nem létező betegsége miatt, most pedig (ahogy a kérdés is szól), nem is léteznének kövér emberek, ha nem létezne érzelmi evés, mert természetesen Magyarország összes túlsúlyos egyéne ettől szenved.

Most már senkinek nem rossz a genetikája, és senkinek nincs semmi betegsége.

Erre bármikor lehet fogni, érzelmei mindenkinek vannak. Ezt pedig másodjára írom le, hogy úgy dobálóztok ezzel az "érzelmi evő vagyok" szlogennel, mint a nárcisztikus szóval.

10 éve azt sem tudtátok mit jelent az a szó, hogy nárcisztikus, ma meg már úgy aggatjátok mindenkire mint fára a díszt!

"Azt nem érti, hogy itt nem a fogyás módjáról, hanem az elhízás okáról van szó."

TELJESEN MINDEGY az elhízás oka, ezért írom most már ötödjére, hogy irreleváns, én elhiszem hogy ez egy divatos kifejezés ami mögé nem cink bújni, de az alkoholista attól még alkoholista marad mert gyerekkorban átélt trauma miatt iszik, pont ugyanazt fogod gondolni róla ha összehányja magát a trafik előtt, amit a többi alkoholistáról. Mert nem ez a lényeg.

Most pedig arról magyaráztok (és mint már írtam, erről szól a kérdés is), hogy egyébként nem is létezne a világon a kövérség, csak hát mindenki érzelmi evő.

"TELJESEN MINDEGY az elhízás oka,"

Nem, pont az a lényeg, hisz annak ismeretében megelőzhető ill. kezelhető, gyógyítható. Mindent jobb megelőzni, mint a baj megtörténte után vacakolni vele. Az ok megismerésével, kezelésével, sokkal gyorsabb és tartósabb eredmény érhető el. Megelőzés nélkül még mindig hatalmas lenne a népességben a halálozási ráta, akár betegségeket, akár baleseteket, idült hatásokat nézve.

#15, ez egy ok-okozati láncolat. A lánc része a stressz és az illető hajlama, emiatt többet eszik, emiatt kalóriatöbbletbe kerül, emiatt elhízik.

Ha nem lenne stressz, nem hízna el.

Ha nem lenne hajlana a stresszevésre, nem hízna el.

Ha nem enne mégse többet a késztetés ellenére, nem hízna el.

Ha nem kerülne kalóriatöbbletbe, nem hízna el.

A hízás ténye szempontjából mindegy, melyik ponton állítod meg a láncolatot. A kalóriatöbbletnél is megállíthatod, pl. kalóriaszámolás nekem működött a stresszel való foglalkozás nélkül is. De a stressz kezelése is működött kalóriaszámolás nélkül. Így többféle módszer közül választhattam ki a számomra kedvezőbbet, vagy azok kombinációját.

Úgy tűnik, te nagyon sokszor hallottad, hogy "nem tehetek róla, hogy elhíztam, hiszen érzelmi evő/stresszevő/cukorbeteg/rossz genetikájú vagyok". Ez valóban rossz megközelítés. Célzottan figyelembe venni a hízás mélyebb okát azért, hogy segítsen megszüntetni a kalóriatöbbletet, nagyon is hasznos dolog.

16

Még mindig nem sikerült megértened a kérdést...

Tehát az a konklúzió, hogy minden kövér nő érzelmi evő, és minden sovány nő pedig teljesen egészséges mentálisan. Rendben :D

#19, nem. Pont ez volt a kérdés, hogy a betegségek és az érzelmi evésen kívül lehet-e más a háttérben (a kalóriatöbblet és így a hízás hátterében).

Többen leírták, hogy lehet.

Nem igazán értem, mit nem értesz.

15. Még mindig te vagy az aki nem érti.

Nyilvánvalóan nem mindenki érzelmi evő, de ha ez nem lenne egy létező mentális probléma, sokan nem híztak volna el. Ahogy alkoholista , drogos, dohányos stb sem lenne olyan sok, ha nem ezzel próbálnák enyhíteni pl a szomorúságot, stresszt, magányt, gyerekkori traumákat, félelmeket stb.

A kutya sem állította, hogy mindenki érzelmi evő aki elhízott, csak azt, hogy sokan küzdenek vele. És ha sz ember ezt a problèmát felismeri , foglalkozik vele, meg tudja tanulni a kezelését is, ha akarja, és ezáltal a fogyásban is segíthet.

Szóval nem, nem mindenki érzelmi evő, ( ilyet senki sem írt), szimplán vannak olyanok is akik extrém módon szeretik az intenzív ízélményeket, és az ilyesmikből sajnos nehéz keveset enni, így végül túlevés alakul ki. Van akinek az étvágya nagyobb az átlagnál, van akinek anyagcserét érintő betegsége van, stb stb. Ezer dologtól függ ki lesz végül túlsúlyos/ elhízott/ anorexiás/bulimiás vagy egyéb táplálkozási zavar kialakul e nála.