Őszintén! Mi az oka annak, hogy meghíztál?

Édesanyám egy elég kontrolláló és mérgező nőszemély. Soha semmi nem volt jó. De egyik kedvenc mániája volt, hogy "Ne egyél annyit!" meg "Hogy bírsz annyit enni?" és ezeket mindig ilyen nagyon negatív, lenéző hangnemben. Pedig pont emiatt keveset ettem szerintem, vékonyabb is voltam mint a többi korombeli fiú, meg sokat jártam el sportolni, pont azért hogy ne legyek otthon. Apám is ugyanezeket kapta, pedig ő is vékony volt és rendszeresen járt futni.

Aztán 13 éves koromban elváltak a szüleim és szerencsére Apámhoz kerültem.Azonnal sokkal nyugodtabb lettek a mindennapok, életemben először szívesen mentem haza. Így egyre kevésbé éreztem szükségét, hogy majdnem minden nap sporttevékenységekre járjak, középsulira el is hagytam mindent és csak a tesi órák maradtak. Az étkezési szokásaink is átalakultak. Apám Édesanyámmal szembemenve egyáltalán nem szabott korlátokat se nekem, se magának.Bármit ehettünk, bármennyit.Gyakori lett, hogy vacsorára pizzát rendeltünk vagy suli utáni mekizés. Persze élveztem, hogy senki nem baszogat és degeszre ehetem magam. Tényleg nincs jobb szó rá, zabáltunk mint a hülye.Nagyon gyorsan elkezdtek jönni a kilók, de nem érdekelt eléggé akkoriban.

Kb 7 év alatt mindketten nagyon meghíztunk. Most 188cm-hez 149 kiló vagyok, Apám pár centivel alacsonyabb nálam, de ő is van 135-140kg. Eljutottunk arra a pontra, hogy mindketten szeretnénk változtatni, de annyi megszoktuk ezt az életvitelt, hogy nehéz. Az sem segít, hogy egy pozitív változás negatív következményéről van szó, ahelyett, hogy ha valami negatív váltotta volna ki a hízást.