Őszintén! Mi az oka annak, hogy meghíztál?

Vannak időszakok, amikor mértéktelenül eszem édességet. Valószínűleg hajlamos vagyok szorongásra és depresszióra, és vannak időszakok, amikor semmiben nem tudok örömet lelni. Az édességben sem, kivéve azt a pár percet, amíg a számban van. De mivel az édesség általában örömet szokott okozni, hiába tudom a józan eszemmel, hogy nem fog segíteni, nehezen tudom megállni, gyakran nem sikerül. De persze boldogabb nem leszek tőle. Így nagyszerűen lehet hízni.

Normális időszakomban semmi gondom az édességgel, tudok mértéket tartani.

Sok oka van.

Egyrészt örököltem a hajlamot. Màsrészt rossz minőségű szénhidràtban gazdag étrend. Fehér lisztes tészta, krumpli, fehér rizs, ezeken nőttem fel ( hús zöldség kevés, nasi,édesség nulla, nem volt rà pénze a szüleimnek) és bizony el is híztam még aktív sport mellett is ( még gyerekkoromban).

Tizenéves koromtól próbàlkoztam lefogyni évekig, de nem bírtam a javasolt koplalàst, meg a kalóriamegvonàsos és egyéb fogyókúràkat. Sok jojóeffektus volt, és egyre több és több plusz. Az elkeseredés, a sikertelenség miatt pedig ezen a ponton màr befigyelt az érzelmi evés is de ilyenkorra màr régen súlyosan elhízott voltam...Ördögi kör. Túlzàs nélkül függője voltam bizonyos ételeknek. Mint kiderült beteg is vagyok, az még tovàbb fokozta a problémàt. Végül ennek köszönhetően ràtalàltam egy módszerre ami bejött, és éhezni se kell mellette. A teljes fogyàs még idő kérdése. De jól haladok és jól érzem magam:) Ennyi.

Utolsó mi az?

Én is szeretek enni.

Sajnos vergődök mint hal a szatyorba h fogyak egy kicsit...

A szuleim.

Oviban es altalanos iskola also tagozataiban en szodexos kajakon eltem. Beles gyerek voltam mindig, igy mindent megettem. Altalanos iskola felso tagozataban viszont mar ehetetlen volt amit csinaltak, en pedig hazajaros lettem. Ekkor ment vissza anyam dolgozni. Ha csomagolt is nekem kajat, az kenyer volt felvagottal. Ha nem csomagolt, akkor vettem magamnak a bufebol pizzat vagy hotdogot. Korulbelul itt kezdtem felszedni par kilot, viszont a sport mellett nem hiztam sokat.

Ha nem ettem a suliba, akkor siettem haza, enni. Otthon nem volt kaja sosem, en viszont ehes voltam, igy minel elobb enni akartam valamit. Ez altalaban valamilyen kenyer volt vagy bogres leves vagy valami gyorsan elkeszitheto, szenhidratdus dolog. Ezekbol jol belaktam, majd mentem a dolgomra. Anyam hazaert es este vacsorat csinalt apamnak. Nos itt szinten gyorsan elkeszitheto etelekrol van szo. Mirelit pulykamell, sultkrumpli, rantotthus, elosutott pizza, stb. Ezekbol persze megint csak ettem.(Anyam csak olyan dolgokat csinal, amiket apam szeret, igy nalunk csak akkor van zoldseg, ha en veszek es ez olyan 14 eves koromban volt eloszor)

Hetvegenkent neha foz anyam rendes, fott eteleket illetve reggelit is csinal. A reggeli vagy kolbasz tukortojassal es kenyerrel vagy bundaskenyer. A fott etelek altalaban mirelit dolgok, tesztak vegtelen variacioji vagy rantotthus. Ilyenkor van, hogy sut valamilyen tortat vagy sutemenyt is.

Termeszetesen csipsz, muzli, sutike, csoki, ropi, szotyi mindig van itthon.

13 eves koromig en igy eltem, ott kezdtem el a fogyason komolyabban gondolkodni. Ezt megemlitettem apamnak, aki elmondta, hogy mozognom kell tobbet. Egyek ugyanugy. Erositsek es nem kell kevesebbet enni, mivel az hulyeseg. Na en igy is tettem.

15-6 evesen kezdtem el igazan belelatni a dolgokba, ekkor ismerkedtem meg rendesen a fogyas mikentjevel. Viszont mar ekkor elegge fuggtem az etelektol, nem birtam kevesebbet enni. Sok modszert elkezdtem, de nem birtam tartani. Talan most vagyok jo uton, de nem akarom elkiabalni. A modszer mar jo, mar csak az akaratero hianyzik.

(Ha nem sportoltam volna, most valoszinuleg egy 20 kiloval tobb lenne rajtam. Igy csak olyan 10 kilot kellene ledobnom.)

Nálam inkább az a kérdés, miért nem fogyok le.

Szerintem anyukám miatt híztam el. Ő nem öleléssel meg puszival fejezte ki a szeretetét - ahogy én szerettem volna -, hanem azzal, hogy etet. És ha nem ettem, amit főzött, akkor elviselhetetlenül szomorú lett. Utáltam szomorúnak látni, így ettem.

Azóta jártam pszichológushoz, és túltettem ezen magam, de valamiért mégsem tudtam magam elkötelezni a fogyás mellett. Nem értettem, miért, mert ez az, amit mindig akartam, lefogyni. Aztán egyszer kiderült, egy munkatársról, hogy szereti a kövér nőket, hájfétises, és mikor megtudtam, akkor elöntött az érzés, hogy le kell fogynom azonnal és komolyan. És akkor jöttem rá, hogy addig azért nem ment, mert a többséget taszítja a kövérség, és én nem akartam szexuális lény lenni a férfiak szemében. De sok ismeretlen vs. egy munkatárs, akivel össze vagyok zárva... a fogyás nyert. 8 kiló mínusz. Azt nem tudom, hogy mennyire fogom elviselni, hogy néznek.