Hogyan dönthetnék végre? Váljak el? Vagy örüljek annak, ami van?

Unalmas házasság,még unalmasabb férj..13 évig éltünk egymás mellett..Néha a férjem azt se vette észre,hogy éppen nem barna hanem szőke hajú vagyok...A szex már évek óta csak álmaimban volt,mi nem is aludtunk egy ágyban mert zavart a horkolása is..Elváltam...majd férjhez mentem újra.A férjem egy szemét bunkó,aki ha valami nem tetszett neki a válasza az volt,hogy "takarodj vissza a volt uradhoz"...Elváltam!Megint. Újra szerelmes lettem..Újra férjhez mentem..Most 5 éve házas vagyok..A szerelem,a rózsaszín köd elmúlt..Megint unalmas a házasság,így nemrég újra kimondta a bíró a válópert...(talán 4 hónapja vagyok újra hajadon)

De megint szerelmes vagyok..És megfogadtam nem megyek férjhez még egyszer!!!

Ez az én történetem..Ha belegondolok,ha az első férjemmel maradok.Akkor mindentől megkímélhettem volna magam..A becsület,a tisztelet,és a megszokás megvolt a férjemnél..csak unalmas volt..Így utólag belátom,hogy én is tehetek azért,hogy nem volt szex,hogy nem volt "élet"a házasságunkban...De hát ez van...így alakult...

Ugyanabban a helyzetben vagyok, mint te. Ne hidd, hogy egyedül vagy. Nehéz eldönteni, mit tegyen az ember, mer a döntés végleges. Egyedül magaddal kell tisztáznod, mit akarsz. Ha - ahogy írtad is - nem akarsz így élni még vagy 40 évig, mire vársz? Életed egy van. Nem szabad sem a gyerekre, sem a férjedre hivatkozni, nem szabad rájuk fogni a döntést: vagy vele akarsz élni, vagy nem, ez a lényeg.

Nem kell hinni az ilyen ostobaságokban, hogy a következő kapcsolat sem lesz jobb - miért ne? Nem szabad egyből egy új partner karjaiba omlani, de neked nem is azon kell gondolkozni, hogy a férjed kell, vagy más, hanem azon, hogy TE mit akarsz. Csak TE számítasz, senki más. Ha akarod a férjed - és vársz a kis esélyű csodában, hogy változik minden - maradj vele, de ha látsz egy csepp esélyt is arra, hogy nélküle boldog lehetsz, válj el önmagadért.

Azt mondta egy nagyon jó barátom, a kisfiam (2 éves) nem sínyli meg a válást, azt viszont igen, ha maradok, és boldogtalan leszek. Erre gondolj te is! Szeretheted a gyermeked, de te is ott vagy valahol a rendszerben, nem igaz? Gondolj magadra is.

Még én sem adtam be a válókeresetet, félig-meddig együtt lakunk, bár sokat alszunk kisfiammal a szüleimnél. Az ítélkezési szünet alatt nincs válóper, de én be fogom adni. Még egy napot akarok csak magammal lenni, hogy biztosan dönthessek, és megteszem.

Minden jót!

Van egy gyereked és egy megbízható férjed ne rúgj fel mindent csak mert boldogtalan vagy. Ezt érdemlik?

Kezdj új életet keres melót mert lehet hogy inkább ettől vagy boldogtalan, és a sok új barát élmény a szexúális vágyat is felébrezheti.

Menjetek el egy romantikus útra, keres hobbit, ha más nem segít legyen egy nagyon diszkrét kalandod de ne rúgj fel egy nyugot életet.

Igen. Ez a legnehezebb felállás.

Főleg a celebek életén látható, akik nyilvánosság előtt élik életüket, hogy többnyire szétmennek, s nagyon gyakori, hogy 1 év "szabadság" után visszatalálnak egymáshoz. A folytatásról ekkor már nem igazán hallani. Lényeg az, hogy ha az ember egy kapcsolatból kilép, többnyire rövidebb-hosszabb próbálkozások során rájön, hogy az sem fenékig tejfel, ha x férfi hülyeségével kellene megalkudni, hiába nagy (vagy volt) a szerelem. Az is elmúlhat.

Ha már terápián is voltatok, akkor szerintem az idő nem igazán hozhat nagy változást. Várni lehet, de lehet, hogy elpazarolt idővé válik az egész. Nem lehet tudni, mi a jó döntés.

Egy dolog, viszont ami ellen nem lehet mit tenni.

Ha huzamos ideje úgy kelsz fel reggel, hogy nem bírod tovább.

Ha egyetlen egyszer, mi több néhányszor megcsillan a remény, hogy változhat az érzelmi hátteretek, akkor esetleg érdemes körülöttetek valamilyen változást provokálni, mert az emberi természet változékony.

A másik, hogy a párodnak is akarnia kell, mert ha csak te dolgozol ezen az "ügyön", akkor jobb ha új életet kezdesz!!!