Hogyan örüljek így neki, ha majd megkéri a barátom a kezem, és hogyan legyek boldog az esküvőmön?

Szerintem csak savanyú nekik a szőlő. Látnak két boldog embert és rögtön viszket a szőrös talpuk, hogy valahogy, akár szóban is, de belerondítsanak ebbe.

Tényleg fiatalok vagytok, de ha szeretitek egymást, akkor nincs akadály. Ráadásul a közeli hozzátartozóitok is veletek vannak. Szerintem a szűk családra kellene koncentrálni a meghívók kiosztásakor, és akkor nem (vagy alig) lesz olyan, aki ellenetek szavazott. Amúgy meg le vannak tojva.

Sok boldogságot!

Ne haragudj, de ezt egy kicsit elszúrtátok. Akkor kellett volna megmondani, amikor már le van vajazva a dolog és adjátok oda nekik a meghívót. Most valószínűleg amiatt is komolytalannak gondolják a dolgot, mert még nem csináltatok semmit, csak tervben van. Ha már ment volna a dolog, amikor szóltok, akkor nem mondtak volna ilyeneket.

Lehet, hogy várni kéne egy kicsit az esküvővel, amíg már nem éreznéd magad rosszul, mert annak semmi értelme, hogy azon kattogsz, hogy X meg Y elhamarkodottnak tartja a döntésetek. Végül is ez nem verseny, mindegy mikor házasodtok, nem változik semmi. Akkor meg már érdemes úgy házasodni, hogy szép élmény legyen.

2 tanúval menjetek be az önkormányzathoz és házasodjatok össze. aztán mondjátok el. később lehet lagzit tartani ha akartok.

most már azt mondom,én is így csinálnám,mert anyósom majdnem eret vágott mikor bejeletette a férjem h elvesz. csak anyám örült,meg a sógórnőm. évekbe tellt mire megértették és elfogadták h boldogok vagyunk,addig vészmadárkodtak esküvő előtt és után is,a ceremónián meg anyósom elájult.. mert annyira zokogott.. mert h jaj szegény kicsifia most aztán jól csőbe húzták..:((((((

Miért is kéne bárki mással foglalkozni? Össze szeretnétek házasodni? Hát tegyétek! Nem számít ki mit szól! Ha ezt szeretnétek, rajta! Mások miatt ne esküdjetek meg titokban. Minden csoda (pletyka) három napig tart.

Ha (mint írod) a pár egyik tagja örül nektek, és szeretnétek meghívni, akkor nem kell a másik negatív féllel foglalkozni. Meg kell hívni őket és kész. Ha pedig a pénz kevés, akkor lehet a "károgó varjakon" spórolni. (Lehet kis esküvőt is (20-30 fő) rendezni. Szülők, testvérek, nagyszülők, keresztszülők. Akit nem hívsz meg, meg fogja érteni. Ha nem, így járt. Ne nektek legyen lekiismeretfurdalásotok, mert az nem képes megérteni, hogy ennyire telik. A mienk pl. 24 fő és 400 ezer volt minddennel hajnalig.)

Úgy, hogy megpróbálod elkezdeni megtanulni, hogy nem lehet úgy élni, hogy mindenkinek megfeleljünk ! Akik a közeli hozzátartozóid, ők örülnek, ezzel biztasd magad, erre koncentrálj, ne a negatívra, mert ha a negatívat veszed alapból elő, akkor nehézkes életed lesz. Még fiatal vagy, tudsz magadon a felfogásodon variálni. Az esküvőn egyébként mindez eszedbe sem fog jutni egyébként úgy gondolom. Meghívót kikülditek annak akit terveztek, látni az esküvőn, ha a párja beszólt, na és ? Ettől nem kell variálni.

Lehet, hogy már tapasztalatból beszélnek. MErt ez a lángoló szerelem, még ha stabil is már, biztos fog változni, de attól ti még örökké egymásé lehettek.

SOkak már sokmindenen átmentek onnan jönnek. Sokan pedig nem tudják miről beszélnek, milyen érzésen mégy át, és nem tudják átélni. Igen fiatalok vagytok még, de azért már annyira mégsem talán. Aztán majd látjátok a jövőben kinek lett igaza. Egy biztos, senki nem úgy házasodik, hogy hm.. egy idő múlva egymás agyára fogunk menni, és lehet el is válunk, és aaahhhh stb. Ezt senki nem érzi mikor tervezi az esküvőjét, és hát mégis ..... Ettől féltenek a korotok miatt, ugyanakkor ha később házasodsz is előfordulhat ez a verzió is.

Szóval magatokkat és a közvetlen hozzátartozókkal foglalkozzatok.

Ma mégegy a kérdéseidre ha valakinek felteszel, vagy megjegyzel valamit, mindig készülj a válaszra, hogy nem biztos, hogy tetszeni fog. De azért nem kell az agyadra menjen.

Sok boldogságot !

Szia:) Érdekes dolog amit mondasz... Annál is inkább, minthogy a saját történetemet vélem felfedezni az írásodban. Mi is 21 évesek vagyunk (mindketten). Hasonlóan így állunk mint Ti. Mondjuk mi annyival "okosabbak" voltunk, hogy még nem kürtöltük szét a rokonságban. De tudom a véleményét a nagy publikumnak...a legtöbben fél szemmel néznek ránk, "majd elválunk"-gondolják...én meg ezen csak mosolygok. Azt hiszem ezek az emberek akik így látják a dolgokat, csak irigyek és csak szeretnének valaha egy olyan stabil kapcsolatot mint a miénk. Nem mondom, fiatalon ismerkedtünk meg, ha belegondolok, gyerekek voltunk, és igen most is fiatalok vagyunk. De túl éltünk nagyon sok mindent közösen, kitartottunk olyan esetekben egymás mellett tizenévesen, hogy más nem tette volna. Aztán távkapcsolatba is kerültünk (sajnos jelenleg is, s még egy év...) de azt is remekül viseltük (mármint nehéz, de a kapcsolatunk nem sínylette meg)

Vannak közös terveink a jövőre nézve, bizalom, tisztelet és hasonló szép dolgok, melyekre szükség van egy jó kapcsolatba...

A párom orvosit végez, tehát ha utána számolunk van még jó pár éve hátra az egyetemből, mi mégis szeretnénk valamikor a közeljövőben eljegyzést, valamikor meg esküvőt....És igen, a páromat (és idén még engem is) támogatják a szülei, és ha úgy adódik szívesen adnának pénzt az esküvőre, ha lesz miből. (nézzünk utána a régi hagyományok szerint az esküvőt a szülők finanszírozták). Természetesen én jövőtől dolgozni fogok és gyűjtögetünk, de szerintem ha a szülők tudnak, nem szégyen ha támogatnak, a mai sz.r világban elindulni nagyon nehéz a fiataloknak. Ezt csak azoknak mondom akik szerint ez gáz!

Úgyhogy én azt mondom legyetek határozottak, a dologról egyelőre ne beszéljetek, mikor megvan a helyszín, időpont akkor tessék bejelenteni és kész. Akinek tetszik elmegy akinek nem az így járt, nehogy már ez keserítsen el. Én is szeretném, ha az esküvőmön csak a szeretteim lennének, de biztos akad majd egy-két irigyem is...Ez van. Akkor aznap, úgyis én leszek a világon a legboldogabb.

Sok boldogságot!