Hogyan örüljek így neki, ha majd megkéri a barátom a kezem, és hogyan legyek boldog az esküvőmön?

Két éve vagyunk együtt, már együtt is élünk. A barátom szeretné megkérni a kezemet a közeljövőben, és ezt el is mondja a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, hogy készüljenek, mert nemsokára esküvő lesz. És mindenki azt mondja neki, hogy hülye, elsieti, meg fogja bánni. Szegényemet úgy elkedvteleníti, meg engem is. Igaz, hogy még fiatalok vagyunk (ő 23, én 21), és ez az első komoly kapcsolatunk, de mi tudjuk, hogy mi együtt szeretnénk leélni az életünket. Boldogok vagyunk együtt, szeretjük és tiszteljük egymást. Kiállunk egymásért, és támogatjuk mindenben a másikat, és ezért is szeretnénk egy éven belül összeházasodni, hogy mostantól törvényesen is egymáséi lehessünk. Erre mindenki jön a negatív tapasztalatokkal, és próbálják lebeszélni róla. Mondjuk eddig elég sikertelenül, mert tudja, hogy mit szeretne, és tudja, hogy szeret engem. De belegondoltam, hogy hogyan fogom így jól érezni magam az esküvőn, amikor az fog járni a fejemben, hogy akik ott vannak, mind azt jósolják, hogy nem sokára úgyis elválunk, hülyeséget csinálunk stb. Igazából nem értem az embereket, hogy miből gondolják, hogy ez lesz a vége. Minket nem láttak veszekedni, nem volt megcsalás a kapcsolatunkban, nem volt szünet, semmi. Tényleg harmóiában élünk egymással. Már azon gondolkodom, hogy titokban kellene összeházasodnunk, és csak két tanú lenne, és akkor nem lennénk a gonosz pletykák céltáblái. De az meg mégsem lenne az igazi. De nem tudom mi legyen. Mert vannak, akik örülnek a boldogságunknak (szüleim, testvéreim, pár barátom, a rokonság egy része is), de nem hívhatok meg úgy egy házaspárt például az esküvőre, hogy a feleséget meghívom, mert ő azt mondja, hogy boldog, hogy egymásra találtunk, de a férjet nem, mert szerinte hülyeséget csinálunk, és fiatalok vagyunk, vagy például a barátom egyik testvére is támogat minket, de másik nem, akkor csak az egyiket hívjam meg, mert csak őt látom szívesen? Ehhez meg nincs pofám. Mit tennétek a helyemben? (Jah még annyit, hogy mindenki azt mondja, hogy persze a szüleim pénzét akarom elverni lagzira, pedig nem így van, mert gyüjtögetünk a barátommal a nagy napra, hogy ne a szülőknek legyen ez anyagi megterhelés, de ezt is hiába mondom, mert mindenki azt mondja, hogy annyi pénzt nem lehet összespórolni tanulás mellett (mert még tanulok, de mellette dolgozok, és több ösztöndíjat is kapok, a barátom viszont dolgozik), és majd úgyis a szülőkhöz fogok menni kérni, és előre sajnálják a szüleimet, hogy erre kell költeniük.)