Hogyan dönthetnék végre? Váljak el? Vagy örüljek annak, ami van?

Otthon kezdj új életet!

Ez ilyen időszak, nehezebb, önnek még rátok jobb idők is.

Azt nem tudom milyen lehet ennyi idő után elválni a másiktól. Azt viszont igen, hogy ez így sem Neked, sem a férjednek nem jó!

Intelligens emberek révén szerintem el tudnátok normálisan intézni az ügyet, úgy, hogy a lehető legkisebb sérülések érjenek benneteket!

Nehéz időszak elé néztek, hisz egy új életet kell berendezni a másik nélkül, de előbb-utóbb megtaláljátok majd a boldogságot valaki más mellett. Fiatalok vagytok, ahhoz hogy a hátralevő időt egy boldogtalan házasságban éljétek le, ami semmilyen szinten nem elégít ki egyikőtöket sem! Hidd el, a lányodnak is jobb lesz, ha azt látja, hogy az a két ember akiket nagyon szeret újra boldogok, vidámak..stb. (egy új szerelem csodákra képes)!:) Bár még lehet, hogy kicsi, de idővel megérti!

Mindenesetre sok sok erőt kívánok Neked, hogy végig tudd csinálni bárhogy is döntesz!

Gondold végig...majdnem mindened megvan amire egy nő vágyhat. Fiatal vagy, van egy gyönyörű lányod, a férjed azt írtad rendes ember...tanulsz. Ezeken kívül egyedül a szerelem tehetne boldoggá? Az sajnos múlandó....nem csak a férjeddel....mással is. Miután elmúlik ..ez marad...rendes férj és szép család. Meg kellene próbálnod a legjobbat kihozni az adott helyzetből. Nem lehet, hogy a betegséged után egy kicsit önbizalom hiányos lettél.Az is megeshet, hogy ez miatt nincs renden a szexuális életed. Lehet, hogy neked van szükséged egy kis feltöltődésre...nem? Egy kis lazításra....megújjulásra.

Gondolkozz el ezen....biztos, hogy egy másik férfi oldalán boldog lennél?

Sok sikert!

Én hasonlócipőben jártam.Egy normális férj aki a tenyerén hordott,aki soha nem bántott,nem volt alkoholista,vagy agresszív..csodás 8 éves fiam volt...De a férjem elképzelése a házasságról egyszerű volt-A feleségnek otthon kell maradni,és gyereket nevelni,háztartás vezetni..A férj dolga,hogy a családot eltartsa..Eleinte élveztem,hogy otthon maradhattam,de 6 év után iszonyú unalmas,és rossz volt..Az évek alatt szép lassan minden önbecsülésem odalett,már régen nem éreztem nőnek magam,és úgy éreztem eltelt 8 év,és csak mentek a napok,évek,de semmi nem történt...A barátnőm majdnem ugyanebben a cipőben volt.Sokat panaszkodtunk egymásnak,míg egy nap a barátnőm úgy döntött,hogy elhagyja a férjét a lányával együtt(neki 7 éves volt a lánya) Azt mondta már az újdonság,a változás miatt is lépett..Amikor láttam,hogy normálisan,békében elváltak,hogy nem is törte meg őket úgy döntöttem én is lépek..nekem az elején voltak gondjaim,mert a férjem nem értette miért akarok válni,hiszen mi jól élünk...Végül is mi is jó barátként váltunk el(mai napig jó barátok vagyunk)

Hogy melyikünk bánta meg? Nos én nem bántam meg,mert a válóper után 1 hónappal újra szerelmes lettem,és szinte rögtön férjhez is mentem...A férjem csodás ember..Jól érzem magam vele,jókat nevetek,és élvezem az életet..10 éve vagyok férjnél,és még mindig szerelmesek vagyunk..(a fiam már 18 éves,ő is imádja a nevelő apját)

A barátnőm viszont rosszul járt..A válópere után alig 1 évvel megismerkedett az élettársával aki eleinte jó fej,kedves volt..De kiderült,hogy egy agresszív alkoholista állat,akinek ha olyan kedve van eljár a keze is..Szegény barátnőm már nagyon bánja,hogy a nyugodt,unalmas életét ott hagyta egy ilyen baromért..Most is menekülne,de nincs hová..Albérletbe nem tud menni,igaz az ő lakása,de nem tudja kidobni az élettársát..A volt férje már nem fogadja vissza(csak a lányát aki vissza is ment)Szóval érdemes átgondolni,mert lehet,hogy évekkel később már egy olyan embernek is örülni fogsz mint a férjed..Csendes,nem veszekszik,szépen elvagytok...De lehet,hogy úgy jársz mint én vagy a barátnőm...A döntés a tied..De egy "költözz el" vagy "válj el" nem tanács..Végig kell gondolnod,mérlegelned kell,ez nem megy egyik napról a másikra..(én például majdnem 1 évig vívódtam,gondolkodtam míg léptem)

A döntést,a megoldást nem itt kell várnod,hanem saját magadtól--

38/N

Én nem lépnék. Sajnos ma az emberek többsége nagyon lazán kezeli a házasság kérdését, semmit nem tesz meg a másikért, de seperc alatt válik, ha neki úgy tetszik. Ez azt is jelenti, hogy jó eséllyel kerülsz össze ilyennel, aki aztán lehet, hogy a következő tíz év után otthagy.

Szerintem a házasság, pláne a család nem feltétlen a szerelemről szól. Tisztelet, megbecsülés, a másik támogatása, és közös célok (akár egy gyerek is az).

Kötöttetek egy szerződést "holtomiglan-holtodiglan". Ezt nem szabad, csak nagyon nyomós érvvel felrúgni.

Szia! Én írtam korábban, hogy sztem váljatok el, annak ellenére,hogy én nagyon házasságpárti vagyok, fél életemet már ugyanavval a férfival éltem le, de még a mai napig szeretem, és minden nap hálát adok a sorsnak,hogy ilyen szerencsés vagyok. Nem igaz,hogy minden házasság elszürkül, ezt csak azok mondják akik inkább belenyugszanak abba amit a sorstól kaptak. Nagyon fiatal vagy még ahhoz, hogy szerelem nélkül éldd le az életed, de ezt neked kell érezned, hogy vissza lehetne e még hozni a régi tüzet, vagy már reménytelen. Bár ha már szex sincs köztetek akkor nem hiszem.

Legjobb barátnőm is egy elszürkült kapcsolatban élt, de ő már félre is kacsingatott, nagyon nehezen szánta rá magát arra,hogy inkább egyedül lesz, mert nagyon félt a magánytól, de végül szakított a párjával 7 év után.

Rá pár hónapra már rá is talált a szerelem, és sokkal boldogabb,mint régen, már a babát tervezik.