Tényleg meg lehet akadályozni a láthatást közvetetten a pénzzel?

Vegyünk egy szétment párt két kicsi gyerekkel.

A nő elköltözik a házból a gyerekekkel az anyjához vagy albérletbe, aki 300 km-re lakik onnan. Az apa keres kilencvenet, abból lejön mondjuk legalább 30 gyerektartás a két gyerekre. De hogyan láthatja a gyerekeit az apa?

Marad 60e a fizetéséből, ebből kell ugye megélnie.

Egy 300 km-es utazás vonattal hatezer csak oda, a menetidő 5-7 óra. Elég nehéz találni olyan vonatot amivel nem kell máris 1-2 óra múlva visszaindulni, tehát kellene szállás is, újabb 5-10e (az anya ugye nem köteles helyszínt biztosítani). Ha az apa el is akarja vinni, akkor az visszafelé megint hatezer, plusz a gyerek jegye háromezer. Csakhogy vissza is kell megint vinni a gyereket az anyjához, tehát újabb 6+3e és visszafelé az apának megint 6e. Így az átlagos láthatás 30e ha viszi a gyereket, 17-22e ha helyben maradnak egy napot.

Ekkor még szegény gyerekre egy fillért sem költött közvetlenül az apja, de a kilencvenezres fizetésének a 2/3-a elment, élhet a maradék 1/3-ból, és akkor csak egyszer látta a gyerekét.

Hogyan tud igazságot tenni ilyen esetben a bíróság? A gyerektartást csökkentik a gyerek rovására? Az anyának kell állnia az útiköltség felét, ami megint csak a gyerektartás rovására megy? Vagy a kisebbik rossz elve alapján az apának bele kell törődnie abba, hogy csak 1-2 havonta láthatja a gyerekét?

Tényleg érdekel ennek a menete.