Ha megcsalt a férjem egy fiatal lánnyal és őt választotta, még vissza akar majd jönni? Mik a tapasztalatok?

Kedves Kérdező!

Írod,szereted,van két gyermeketek. Nem tipikusan a megcsalt és hagyd el típus vagyok...anya,feleség vagyok magam is...

Szerintem akár a férfi,akár a nő, nem feltétlen kell,hogy haláláig csak mákos palacsintát egyen,néha jól esik a diós is...

Szabados vagyok sokak szerint, de nem bánom.Tőlem a férjem megkérdezte esküvő előtt Istenem de rég....:)hogy hű leszek-e hozzá halálomig...röhögőgörcs közepette feleltem őszintén neki,hogy eszemben sincs édesem...tied a szívem, a lelkem, de egy életem van nekem is..ha egy nap majd megkívánok valakit,nem azért mert jobb nálad,vagy el akarlak hagyni,csak úgy,mert....akkor megteszem..akár engeded,akár nem,max ha nem engeded,hazudok. Sokat gondolkodott ezen,és belátta,igazam van...Viszont is ezt hiszem...sosem leszek megcsalt feleség..ha megkíván valakit,menjen érezze jól magát,de tudja hol a haza. Nem hagyom,hogy birtokoljanak,és én sem teszem ezt soha..DE!

Ha elköltözik valaki egy fiatal nőhöz,az már más....Ha kapuzárási pánikról van szó egy idősebb Úr esetében,akkor majd szépen hazatalál....ha nem,és épp vársz rá...hát egy dolgot tehetsz ha szereted... adsz neki és magadnak egy határidőt amíg van visszaút..pl.: azt mondod neki,most hülye vagy,én várok még rád,hogy benőjön a fejed lágya,kapsz három hónapot,és magamnak is annyit adok,tovább nem,nincs már lehetőség...Ha letelik az idő,és semmi...akkor hagyd elmenni, még két gyerek sem fogja veled elfeledtetni a sérelmeket, a megaláztatást, fájdalmat...és anyaként mondom ezt, a gyerek nem ok,hogy együtt legyetek..a gyerek nem köszöni meg majd,hogy húúú anya köszi,hogy felneveltél egy boldogtalan házasságban....megy majd élni a saját kis életét,és ez így van rendjén,nem fogj meghatni az áldozatod...EGY ÉLETED VAN, így rajtad múlik mennyire értékeled,vagy mennyire értékelteted másokkal...

Jó példa erre a barátnőm felnőtt 21éves lánya,aki amikor az anyja azt mondta neki,mindent megtettem érted, erőmön,lelkiállapotomon felül igyekeztelek boldoggá tenni...azt a feleletet kapta: "Anya,nem én kértem,hogy megszülessek,saját döntésed volt,ez volt a dolgod" Igaza volt neki is...

Minden férfi és nő eltévedhet olykor..a kérdés az,mennyi időt adunk neki,magunknak,hogy visszaálljon a rend? S ha visszaállt,valóban jó-e úgy? Nem jön-e ki az első komoly veszekedésnél,hogy "mennyit szenvedtem,bezzeg még azt is megbocsátottam,hogy elhagytál..."akkor mégsem bocsátott meg az ember ugye...van így értelme, Sebeket őrizni,kapni...vagy továbblépjünk tiszta lappal és felejtsünk?

Nincs jó válasz...magadban keresd...

Előző hosszú választ adó vagyok...

Csak kitartást szeretnék kívánni,és szívből remélem, sikerül a kapcsolatotok,és visszatalál hozzád a lükéje:)

Puszi!