Elváljak, vagy várjak még?

Ne rekeszd ki ennyire a párodat az életetekből. Szervezz családi programokat, ahova együtt mehettek. Mi például nemsoká elkezdünk úszni járni gyerekestől (15hós a fiunk). A férjemnek is jót fog tenni a mozgás, a pici is élvezi majd és együtt is leszünk. De millió dolgot lehet csinálni majd tavasztól, mozduljatok ki. Ha tudtok nagyszülőt, keresztszülőt, bárkit bevonni aki vigyázhat a picire, akkor kettesben is elmehettek valahova. És próbálj valahogy közeledni hozzá. Igen, te! Ő most valószínűleg úgy érzi, hogy kikerült a családból, hiszen neked minden a kisbabáról szól. Én is elkövettem ezt a hibát régebben, de sikerült rendbehozni a házasságomat. Mikor esténként hazajött a férjem, akkor meg sem hallgattam, folyvást a gyerekről áradoztam, hogy ezt csinálta, azt csinálta. Aztán meg persze miután ezt elmeséltem, a kezébenyomtam a picit és elmentem vacsit csinálni, takarítani, stb. Mire ezzel végeztünk, akkor már csak ettünk, fürdeni mentünk (azt is külön mert úgy kényelmesebb volt) és lefeküdtünk. Egy idő után úgy érezte a férjem, hogy vele nem foglalkozik senki és senkit nem érdekel az ami vele történik. Hála istennek ő elmondta ezeket nekem és magamhoz tértem. Most már igyekszem ővele is foglalkozni, kevésbé vagyok tisztaságmániás és most már nem csak én hiszem azt, hogy boldog család vagyunk. Próbáld kicsit beleképzelni magad a helyzetébe és üljetek le beszélgetni a helyzetről. Nem kell egyből válni! Nyilván ő sem boldog így, de talán még nem menthetetlen a dolog. Annyit mindenesetre megérdemeltek mindhárman, hogy legalább megpróbáljátok rendbehozni.

Én akkor is a beszélgetés mellett tartok ki!!Nem élhettek társas magányban egymás mellett!!!Az csak rosszhoz vezethet!!Ha nem ment elsőre megy msjd másodszorra,légy kitartó hiszen elméletileg ő az életed párja!!Mondd el neki ahányszor csak jól esik egyszer úgyis befogadja azt amit te mondani akarsz neki.

Én is amellett vagyok, hogy kis különéléssel tesztelhetnétek a kapcsolatotokat! Ne te menj, menjen ő!!!