Elváljak, vagy várjak még?

Teljesen ugyanez a szituacio nalam,annyi különbseggel,hogy kislanyunk van,aki 12 honapos,es mi egy eve vagyunk hazasok,elötte 3 evig együtt voltunk.

Eleinte rafogtam hogy azert nincs szex mertitt a gyerek,biztos zavarja vagy hasonlo....

Ma odaig jutottunk hogy ö külön egy kanapen alszik a nappaliban,addig nekem a gyerekkel egy masik szobaba van helyem.

Mar nyiltan is jeleztem hogy sajnos nagyon megvaltoztak a dolgok,miert nincs szex stb....de hiaba,semmi sem valtozott..

Szerintem ha egy partner terapiara fizenem be,oda se jönne dacbol.

Szoval bizony nekem nagyon a valas fele hajlik a gondolatom,csak egyenlöre tervezem hogy a kislanynak is biztositva legyen a jövöje,tehat ne maradjak lakas stb nelkül..

Szerintem ha beszeltel vele es annak ellenere sem valtozik,felesleges a gyerek miatt együtt maradni.

Ha nem vagy boldog változtass!!!

De ez nem feltétlen jelenti azt hogy kikell lépned ebből a kapcsolatból!!

"Dobjátok fel magatokat":)

Kitartás!!

El kéne beszélgetned vele erről és a félelmeidről a vágyaidról.Biztos vagyok benne,hogy régebben megbeszéltetek sok mindent.El kell döntened,hogy szereted e még.Ha igen akkor vedd a fáradságot és csábítsd el újra és újra és mond meg neki te mit szeretnél!!ha nem akkor sem muszáj egyből elválni esetleg kicsit külön költözni,hogy ő is át tudja gondolni,hogy kellesz e neki a fiaddal, hiányoztok e neki.

Talán akkor rádöbben mit veszíthet vagy ha már nem fog akkor legalább tisztába leszel a jövőddel kapcsolatba.

Ez a nők dolga!!Hogy megteremtse a boldog,biztos hátteret otthon.A kutyát sem érdekli,hogy te milyen fáradt vagy!

Te vállaltad az anya szerepet,a feleség szerepet akkor tedd a dolgodat és ne nyavajogj!!

Inkább foglalkozz többet a férjeddel!

Húha... nehéz :)

A mi kapcsolatunk is hasonló, mondjuk nincs gyerek, de a habitusunk nekünk is nagyon különböző... Mondjuk ha nincs szex az nagyon-nagyon gáz tud lenni, ha az rendben van, akkor az apró hülyeségek tényleg nem számítanak.

Az, hogy mindenben hátráltat és akadályoz, az nem tudom mit jelent. Ha nem tudsz mellette kiteljesedni az nem jó. Az elfojtott dolgok úgyis felszínre törnek, eleinte enyhébben, aztán egyre brutálisabban.

Elválni nem nagy dolog, ha két ember békében el tud. Ott a gyerek, az mindkettőtöknek fontos, nem nevelitek őt a másik ellen, bármikor bárki bármennyit láthatja, nincsenek bosszúk és agresszió, így simán külön lehet menni. Minden esetre az első, hogy le kell ülni megbeszélni. Nyilván volt már ilyen, de most mondd ki a válás szót is. Ne fenyegetésként, de említsd meg, hogy vajon hova vezet így ez az egész? Mondd el miért hátráltat ő téged, és miben nem tudsz kiteljesedni, és milyen jó lenne ha tudna neked segíteni ebben... Nyilván te is megteszel érte mindent (nem tudom)... Persze azt is el kell mondani, hogy mit szeretsz benne, nehogy egyfolytában csak szidd :) Kommunikálni kell, ez mindennek az alapja... nyilván nem mondtam új dolgokat, de szerintem csodák nincsenek.

Egy használt autót sem dob ki az ember, mielőtt legalább néhányszor el nem viszi a szervizbe. Egy házasság miért érne kevesebbet, mint egy használt autó?

Kérjetek szaksegítséget: családsegítőtől, családterapeutától, pszichológustól, lelkésztől. Nem szégyen, sőt, érdem, ha nem mondotok le azonnal egymásról, hanem küzdötök azért, hogy megadhassátok egymásnak, amitől a másik boldog lesz. Nekik nagy tapasztalatuk van ilyen dolgokban, és kívülről, objektíven tudják szemlélni kettőtök kapcsolatát, tudnak tanácsot adni. Ezenkívül vannak ezzel foglalkozó könyvek, amikből érdemes egyet-kettőt beszerezni.

Én a következőt ajánlom: [link] Röviden itt ismerheted meg, hogy miről szól: [link]

"Gyakran megtörténik, hogy a szeretett személy a szerelmi lángolás alábbhagyása után nem érzi, nem fogja fel, hogy társa szereti őt. Sok házastársi kapcsolat szenved kárt emiatt. Pedig a megoldás egyértelmű: fel kell ismernünk, meg kell tanulnunk és beszélnünk kell társunk szeretet-nyelvét.

A szeretetnyelvekkel való megismerkedés számos házaspár életében drámai változást idézett elő. Különböző személyiségjegyekkel és érzelmi előtörténettel lépünk a házasságba. Mások az elvárásaink, másképp közelítjük meg a dolgokat, és különbözőképpen vélekedünk arról, hogy mi fontos az életben. Nem szükséges mindenben egyetértenünk, de módot kell találnunk arra, hogy a különbségeink ne álljanak közénk.

Ha egyszerűen azt tesszük, ami természetes számunkra, nagy valószínűséggel a saját szeretetnyelvünkön fogunk kommunikálni. Azt adjuk a társunknak, amire nekünk lenne szükségünk, ahhoz, hogy érezzük a szeretetét. Ám ha mindezt a saját elsődleges szeretetnyelvünkön tesszük, nem biztos, hogy az üzenet célba ér. Így fordulhat elő, hogy egymást őszintén szerető párok között nincs érzelmi kapcsolat."