Elváljak vagy ne? 24 éves vagyok a férjemmel 6 éve vagyunk együtt, van egy két éves fiúnk is. Nagyon boldogtalan vagyok, mert úgy érzem a férjem nem törődik velem se a gyerekével sem.

Sajnos ez egy nehéz kérdés... nem irigyellek. A gyerek születése előtt is ilyen volt a férjed? Mert ha nem, akkor lehet,hogy az zavarja, hogy nem keresel?

Nem tudom... Én a te helyedben megpróbálnám elhagyni. Költözz haza. Aztán meglátjátok. Nekem nem volt lehetőségem annó, mert anyukáméknál nem volt hely. 20 éve vagyok a férjemmel, de bizony nekem is megfordult a fejemben, hogy elhagyom. Még egész az elején. (asszem 5 éve voltunk akkor együtt) Már a gyerek is megvolt. Állandóan kiabált. Aztán amikor visszamentem dolgozni, lenyugodott. Szerintem az anyagi bizonytalanság miatt volt olyan, amilyen. Azóta már sok sok év eltelt, és őszintén mondhatom, hogy nagyon jó házasságban élünk. De ez nem biztos, hogy mindenkinek sikerül. Ha nem akarod úgy leélni az életed,hogy folyamatosan rettegsz, és a gyereket kell védened tőle,akkor hagyd el. Túl fiatal vagy még ahhoz, hogy rettegésben kelljen élnetek.

A gyerek érdekében azonnal lépned kell, úgy hogy neki jó legyen, ne a saját érdekeid nézd, hanem az övét...

Ne érdekeljen ki mit gondol (főleg ne az anyósodék, hisz akkor már úgysem lesz az) a lényeg hogy a kisfiad kiegyensúlyozott legyen, ha ez folytatódik nem lesz az......

Nekem ebben a történetben az volt a legdurvább, hogy bezár benneteket a szobába, korlátoz a mozgásodban. Ehhez egyszerűen nincs joga, akkor sem, ha a férjed. Nem tekint egyenrangúnak ebben a kapcsolatban, ha ezt megengedi magának (illetve, ha úgy vesszük, te engeded meg neki, azzal, hogy eltűröd, de most ebbe inkább ne menjünk bele, nem hibáztatni akarlak).

A többi, amit írtál, hogy nem foglalkozik veletek, erre még azt mondanám, hogy ha mindketten akarnátok a helyzeten javítani, akkor nem lenne menthetetlen. De az, hogy bezár, az én szememben nem megbocsájtható, ez nálam egyenértékű azzal, mintha megverne.

Ha a helyedben lennék, én még egyszer utoljára megpróbálnék vele elbeszélgetni arról, hogy mi a probléma, leginkább azt előtérbe helyezve a beszélgetésnél, hogy nekem hogy esik, milyen érzés az, ahogy ő viselkedik, megmondanám, hogy ezt nem lehet egy életen át elviselni és tűrni, ezért ha szeret benneteket egyáltalán, akkor változtasson. Ha ez sem hoz eredményt, akkor elválnék.

Olyanok miatt meg ne bátortalanodj el, hogy majd esetleg nem engedi, hogy új kapcsolatod legyen. Egyrészt, mert jelenleg a dolognak ez a része nem is fontos, hiszen te most még benne vagy egy kimondottan rossz kapcsolatban, amúgy is úgy lenne lelkileg egészséges, ha egy darabig azzal lennél elfoglalva, hogy összeszedd magad, és nem egy másik férfinél keresnél vigaszt, mert akkor továbbra is egy függőségben élnél, csak akkor valaki mástól függenél, másrészt pedig ez - még ha nem is lett kimondva szó szerint - csak fenyegetés, nem tud benne megakadályozni, hogy éld az életed. Ezt tapasztalatból mondom, voltam hasonló szituációban.