Baba kérdés. Kinek ment rá a kapcsolata, házassága?

71%

Nem vagy beteg!

Én is így gondolom!

Soha nem akart gyereket a párom, lévén nem akarja, hogy megváltozzon a maga kis kényelmes élete. Félt a felelősségtől, meg hogy utána nem lesz ideje számítógépezni, játszani, olvasni, haverok stb stb stb. Pedig nem voltunk már olyan nagyon fiatalok, harmincas éveink felé közeledtünk mindketten.

Aztán eltelt 4 év. Valahogy előjött, hogy mi lenne, ha lenne babánk. Nem túl nagy meggyőződéssel állt neki a babaprojektnek, azt mondta ad fél évet. :) Első hónapban összejött a baba.

Valahogy hitetlenkedve nézett a hasamra, számára az UH hangyaháború. Elmentünk 4D-re. A pici ásított, nyújtózkodott, mosolygott, ujjat szopott rajta. Tátott szájjal bámulta, onnantól kezdődött a "jaj istenem tényleg apa leszek" korszak.

Aztán most meg le sem lehet vakarni a lányáról. Az Ő kicsi hercegnője :D Büszkén mutogatja a képét, meg dicsekszik milyen ügyes.

A napokban vallotta be, hogy amikor hazajöttünk a kórházból és velünk volt 1 hétig bizony megfordult a fejében, hogy "mit fog kezdeni ezzel az ordító szarzsákkal" :)

Én nem akartam gyereket még 24 évesen. A férjem igen. Emiatt nem védekeztünk, én reméltem, hogy majd sokára jön össze. Az 1. hónapban összejött. Azt gondoltam, a francba, mert más terveim voltak. De nagyon szerettem a férjem, a kedvéért természetes hogy szülök, gondoltam.

Aztán megszületett a kicsi. Előtte nem mertem babát fogni, azt se tudtam, mit kell vele kezdeni, könyveket olvastam, hogy képben legyek, meg azt hajtogattam magamban, hogy ha a macskám, aki azt se tudja hogy terhes, szépen elgondozza a kicsinyeit, akkor én is meg tudom oldani, tekintve hogy nekem még eszem is van.

A babával már a szülészeten összenőttem. Később rájöttem, hogy a babázás egy fantasztikus dolog! 10 év múlva már 4 gyerekem van, egyre nagyobb lelkesedéssel fogadtam őket. Az első előtt pedig semmi kedvem nem volt az egészhez.

Az. hogy egy nő szül, természetes dolog. A fog.gátló előtt nem is volt ez kérdés. 71% ne lepődjön meg, hogy csodálkozunk egy természetes dolog ilyfokú elutasításán. Légy boldog így, én nem ítéllek el. Én csak azt sajnálom, hogy lassan elfogyunk, és ezt a nemzet 90%-a közönnyel fogadja, sőt haragszanak sokan ha valaki ezt a gondolatot mint problémát fogalmazza meg. Tudathasadt nép elfogy, de kit érdekel ez ma Mo-on? Majd ha a demográfia miatt képtelenek leszünk a saját érdekeinknek nemzeti szinten a legelemibb módon is érvényt szerezni, akkor esik le pár embernek a tantusz.

Figyelj onnantól hogy én gondolkodok és el tudom dönteni hogy 'igen' vagy 'nem, onnantól fogva a 'nem' is ugyanolyan természetes. Ha nem lenne legalább annyira természetes mint a szülés akkor a természet miért adta meg nekünk a lehetőséget hogy a 'nem'-et is lehessen választani?

A magyarsággal kapcsolatban meg csak annyit mondanék hogy igen kevés bennem a magyar vér, főként makedón vagyok akinek az anyja ebben az országban született mert kitették onnan a szüleit miután mindent elvettek tőlük. És tapasztalatom szerint a magyarok utálják a nem magyarokat (ld romák, más bevándorlók) De amúgysem tudnám soha elképzelni hogy olyan fontos legyen a hazám hogy szüljek érte, még ha akarnék is gyereket akkor sem ezért. Én szeretek itt élni de ha máshol élnék és jó lenne akkor ott is szeretnéjk élni. Arról nem is beszélve hogy ugyan a magyarság fogy, de a föld túl van népesedve és pusztítja az ember és sokan éheznek. :(