Baba kérdés. Kinek ment rá a kapcsolata, házassága?

Én már elmondtam mindent, ti meg gondoljatok amit akartok engem nem érdekel tovább. De azt jobb ha tudjátok, hogy a "számunk" egyre növekszik, nézzetek utána. Úgyhogy hajrá. :) Na viszlát, elnézést hogy élek :D

Na éppen ez az, hogy a számotok csak növkszik, és ha az anyukád annak idején ugyanígy gondolkodott volna mint te, akkor most nem lenne kivel hosszasan levelezgetnem fölöslegesen.Minden jót.

Első mondataidból kitűnik az a fajta lelki sérülés, amit korábban boncolgattam.Te egy életunt, minek jöttem én a világra, rossz nekem és ezért inkább nem is akarok gyereket, nehogy neki is rossz legyen-ember vagy.Sajnálom, hogy korábbi életedből kifolyólag jutottál erre a döntésre, pedig az ellenkező döntésed révén tudnád megmutatni, hogy lehet másként is.Jó éjt.

Na jó... Figyelj... Szánalmas vagy... :D:D Én aki nem szülök gyereket nehogy neki rossz legyen... Úhúúh, hogy mit meg nem tudok magamról...? De te már csak tudod. Na jó, viszlát! Ne az én térítésemmel akarj vezekelni az abortuszodért!

Te tényleg beteg vagy...

Az lehet, de ahhoz semmi közöd. De nekem legalább van annyi eszem hogy nem beszélek úgy egy neten olvasott hozzászólásról, mintha ismerném azt aki írja! Lehet hogy csak nem vagyok olyan okos és nincs akkora arcom mint neked, hogy a hozzászólásodról megmondjam mi a neved és hogy hány kg van, és hogy anyád szeretett-e amikor csecsemő voltál! Na nehogymár ne írhassam le a válaszom úgy hogy egyszer az életben ne kössön bele valami túlbuzgó anyuka!

*Vagy a lehet hogy előtt

Sajnos az a tapasztalatom, hogy nem vezet jóra... A volt párom mindaddig akarta a babát, amíg terhes nem lettem. Persze megtartottam. Ugye mondanom sem kell, hogy mi lett a vége? 4 éves lesz a gyönyörű kisfiunk, akinek a gyermekelhelyezési és gyermektartási pere márciusban lesz (2.tárgyalás, mert az 1. meg sem jelent az apuka). Szülés előtt 3 héttel tudtam meg, hogy a kedves apuka kibékült az előző anyukával inkább. Akivel természetesen megismerkedésünk előtt már jóval sokkal korábban szétmentek. Azóta megint született egy közös gyermekük. Az anyuka gondolta, hogy akkor majd apuka végérvényesen letáboroz mellettük. Mert hát apuka hol itt, hol ott próbálkozott - időnként sikerrel. És hát most mi van? Kb. 1,5 éve jött meg csak az eszem, azóta nem hagyom, hogy gyereklátogatás címen próbáljon kibékülni. A régi kapcsolat sem jött be neki, most talált egy 3. "okos" nőt, aki még hisz a mesékben... Tervezik a közös babát. Pedig nincs is aranyból, ahogy azt szokták mondani. Én azt mondom, hogy egy nő akkor vállaljon babát még akkor is, ha a másik fél is akarja, ha képes rá anyagilag és lelkileg is arra, hogy szükség esetén egyedül is megbírkózzon a gyermekvállalással. Én a világ legboldogabb anyukája vagyok. De biztos, hogy másképp csinálnám, ha újrakezdhetném. Megtartanám mindenképp, de az első alkalommal, amikor tudtomra jut, hogy apuka mégsem szeretné, biztos, hogy másnap már szakítanék vele olyannyira, hogy megszakítanék vele minden kapcsolatot. A gyerektartást, ha nem volna rá olyan nagy szükségem, mint ami van, inkább nem is kérném. Sajnos az a tapasztalatom, hogy az anyukák is és az apukák is arra fogják a szakítás utáni próbálkozásokat, hogy a gyerek érdekében teszik, ami nem igaz! Sok idő kellett ahhoz, hogy magamnak is képes legyek bevallani. De ez az igazság. Nehéz elviselni, hogy "alulmaradtam", nehezebb, mint egyedül megélni, kisfiamat ellátni. EGYEDÜL MARADT ANYUKÁK FIGYELEM! Ha még hihetetlen is, szerintem akár erényt is lehet kovácsolni az ember szerencsétlenségéből! Abszolút nincs segítségem (szülők, barát, pasi), kisfiamat 8 hónaposan bölcsibe adtam, visszamentem dolgozni. Mégis azt mondom,hogy BOLDOG VAGYOK. A kisfiam kiegyensúlyozott, sok rossz dologtól mentettem meg azáltal, hogy nem kell egy rossz légkörben élnie.