Megbántam, hogy elváltam? (Férfi vagyok) Mit tegyek? Miért érzem összekavarodva magam?

A helyzet az, hogy a volt feleségemmel 14 évig voltunk együtt. Született két gyönyörű gyermekünk, az egyik 12 éves, a másik 3 és fél.

Az utolsó években sajnos már csaltam őt mindenkivel aki jött. Szerettem talán azért is mert a gyermekeim anyja, de nem bírtam már elviselni a stílusát, és a kinézetét. Állandóan "sárkánykodott", és csak hízott és hízott. Lehet, hogy bunkó embernek fogtok tartani, de én nem ezt érdemeltem tőle. Napi 15 órákat dolgoztam, majd mikor hulla fáradtan hazaértem, nem volt itthon semmi étel, csak a kupleráj várt és az ágyon fekvő tévéző feleségem. Amikor kérdőre vontam, mindig az volt a válasza "ha nem tetszik, menj el itthonról". Már csak a gyermekeimben láttam a boldogságot, és abban az egy-néhány kalandomban. Aztán hirtelen jött egy gyönyörű nő az életembe. Szerelmes lettem, de annyira, hogy zokogtam érte éjszakánként. Hosszú, és bonyodalmas könyörgésére elváltam nejemtől (akkor már másfél éve együtt voltunk). Igen ám, de akkor kezdtek jönni a problémák. Az új barátnőm kezdett féltékenykedni az exfeleségemre és a gyermekeimre. Követelőző lett. 12 év korkülönbség van köztünk, de amikor még a rózsaszín köd a szemem előtt volt, azt hittem ez nem számít, ez a nő okos, szép, és imádnivaló. Kezd kitisztulni a fejem, és rájövök milyen aljas módon próbál eltépni a gyermekeimtől. Szinte már csak titokban találkozom velük, mert ha megtudja, órási hisztit csap, és nem szól hozzám 2 napig. Hiába magyaráztam neki, hogy ez van, ők akkor is a gyermekeim lesznek, ha ő fejre áll, nem érti meg. Egyszerűen ki nem állhatja őket, azt mondja azért mert az én exfeleségemet látja bennük, és az undorító. Szóval szó szerint leundorítózta a saját gyermekeimet. Ekkor betelt a pohár és helyretettem egy olyan kijelentéssel amit később én is megbántam. Azt mondtam neki, ha én nem lennék, ő nem tartana itt ahol. Fizettem neki a jogosítványát, 2 tanfolyamot, a heti egy fodrászat, úgy, hogy ő nem dolgozott, csak otthon várt a "lakásunkban".

Nem tudom, hogy most azt bántam meg, hogy elhagytam a gyermekeimet, és a feleségem, vagy csak egyszerűen ebből a helyzetből is menekülni akarok. Hozzáteszem, mióta elváltam nejemtől, ő sokkal jobban ad magára, lefogyott, és kedvesebb mint valaha. Amikor elhozom a lurkókat mindig váltunk egy-két szót, és úgy érzem, ez a nő az akit annak idején elvettem és szerettem. Nem tudom mi van velem, de már nem bírom sokáig. Tudnék még mit írni, csak félek így sem értenétek meg. Azért aki volt hasonló helyzetben, kérem ossza meg tapasztalatait. Bár kívülálló véleményét is szívesen várom. Köszönöm.