Gyerektartásnál miért nem kell elszámolni a szülőnek a másik fél felé számlákkal, hogy a pénzt tényleg a gyerekre költötte és nem magára?

"a gyerek kisírja magának a duplán számított jégkrémet, lángost, a külön programok, a napi kis üdítő, túrórudi, vitaminok"

Őőőő, mi lenne ha megnevelnéd a gyereket? Milyen érdekes, én nem sírtam dupla áron számított lángosért (sőt), keresztlányom se sír... Ilyen nincs, hogy "kisírja magának"!

A napi kisüdítőt megkaphatja a nagyból, túrórudi - ha nem a norbi updates szart veszed - nem egy nagy összeg (nyaraláshoz vihettek is magatokkal), vitaminok helyett meg gyümölcs. Olcsóbb, laktatóbb és desszertnek is tökéletes.

Elég érdekes a hozzáállásod és gondolom a baráti köröd is.

Minden elvált barátnőmnél (nálunk is) NEM korlátozott az apák láthatási joga. Akkor jönnek a gyerekekért, amikor akarnak. Sajnos nem túl gyakran akarnak.

Kedves Kérdező!

Szépen kérlek mindannyiunk nevében, hogy mutasd meg ezt a kérdést a mi válaszainkkal és a te reakcióiddal együtt a barátnődnek.

Előre is köszönjük!

ui. Remélem, hogy ezek után a párod kétszer is átgondolja, hogy te vagy-e a megfelelő apajelölt.

"Amúgy megoldanám én ezt a "nőuralmat" gyorsan. Ha mindkét fél magánál akarná az elhelyezést, annak adnám, aki a jobb anyagi feltételeket tudja megteremteni, és nem a másik féltől akarná kisajtolni a nevelési költségeket, ha már nála van a gyerek."

Gratulálok, feltaláltad a meleg vizet!

Ugyanis egy bírósági statisztika szerint ha mind a két fél küzd a gyerekért, akkor általában egyenlő arányban kapják meg a gyereket. Csak a legtöbb esetben (mint pl. nálunk) apukában fel sem merül, hogy a közösen vállalt gyerekeit ő nevelje a továbbiakban.

Persze az ember vállalja a terheket, na de annak idején a gyerekek közös döntés voltak, közös kötelezettségvállalással. Ennek a könnyebbik része némi pénzt odatolni majd a barátnőnek elsírni hogy micsoda felelősségteljes apa hogy ennyivel hozzájárul, mint napi szinten helytállni.

Kérdező, nekem sincs gyerekem. (Nem is akarok.)

Mindemellett, akárcsak te, én is tisztában vagyok azzal, hogy a gyerek sok lemondással jár, és szerintem a világ legnagyobb felelőssége felnevelni egy embert.

Logikus ember vagyok, tudnék listát írni arról, hogy szerintem mi kellene egy gyerek neveléséhez. Biztos egy csomó dolgot eltalálnék, és sok dolog lenne, amin gyakorló szülők mosolyognának, hogy ez elméletben szép, de gyakorlatban nem működik.

Ezért nem értem, hogy mi a kénköves ménkűért pofázol bele olyan dologba, ami nem érint. Miért idegesíted fel magad rajta? Azt mondod otthon, csak úgy a semmiből, "ej, Marikám/Pityukám, mennyire bökik a csőröm mások rendezetlen gyerektartási költségei!"