Érdemes folytatni egy kapcsolatot ha már az egyik fél nem bízik a másik fél teljes megváltozásában?

Arra nem gondoltál, hogy nem illetek össze és nem kellett volna eleve egy ilyen kapcsolatba belekezdeni, pláne gyereket vállalni?

Egy ember olyan, amilyen. Ha neki a szexuális vágya ilyen nagy, neked meg ennyire nem nagy, akkor nem gondolnám, hogy bármelyikőtökkel is baj lenne, csak pusztán nem illetek össze. Neki egy olyan nőre lenne szüksége, aki szintén ilyen nagy étvágyú, neked meg egy olyan férfira, aki ennyire meg nem nagy étvágyú.

Az alkoholizmus egyáltalán nem jó, az meg pláne nem, ha nincs annyi szex, akkor inkább iszik. Ezt mindenképpen kell és lehet kezeltetni, mert teljesen mindegy, hogy ki miért iszik, az alkoholizmus egy egész családot is tönkre tevő dolog.

De a szexuális életetek pedig nem is lesz jobb. Mert hiába jár ő kezelésre, ha neki ennyi az igénye, akkor ennyi az igénye. Te hiába próbálnál napi szinten együtt lenni vele, ha az meg neked nem jó. Ebben nem tudod és nem is lehet megváltoztatni őt!

Szerintem itt alapvetően nektek nem kellett volna egy párt alkotnotok.

Amúgy a szex minőségre milyen? Nem lehet, hogy azért nem elég neki a mennyiség, mert minőségre nem olyan neki és azért vágyik rá állandóan, mert nem kap meg mindent, amire ő vágyik?

Én nőként, feleségként, anyaként vagyok nagyobb étvágyú, nálunk pont a férjem, aki kevésbé az, és van olyan, hogy nem feltétlenül a mennyiséggel lenne baj, csak néha másra, másképp vágynék és olyankor hiába volt együttlét, nem olyan volt, mint amilyenre abba a pillanatban vágytam volna. És ha valahol ez rendszeres, hogy nem azt kapja az egyik, amire vágyna, akkor ez hosszútávon hozhat ki folyamatos elégedetlenséget.

Persze, nyilván szereted a lányodat, meg örülsz meg minden, csak ha már akkor, amikor terhes lettél már gondok voltak a kapcsolatotokban, akkor miért kellett még bevállalni? Tehát miért nem lehetett előbb rendbe tenni a kapcsolatot és egy jól működő kapcsolatba belevállalni a gyereket?

szerintem ti már akkor tudtátok, hogy nem illetek össze, csak egyikőtök sem lépett. Most meg még kínlódtok tovább, úgy, hogy most már van egy gyerek, aki mellett nem olyan könnyű lépni, fontos döntéseket hozni, mert már nem csak magatokra kell gondolnotok, hanem elsősorban rá és így persze, hogy nehéz.

Szerintem mind a kettőtöknek el kellene menni szakemberhez, egy párterápiára. Mert itt neked is van bizony önértékelési problémád, mi egy más és neki is vannak gondjai. És ha ezeket rendbe tudnátok hozni, akkor lehet hogy más lenne, máshogy állnátok hozzá mindketten és jobb lenne.

De én akkor is azt mondom, hogy a hibát ott követtétek el, hogy nem a számotokra megfelelő párral alakítottatok ki kapcsolatot.

"Történet a következő csakhogy mindenki akitől választ kapok ércse."

Tündérem, eddig olvastam.

Az, hogy ostoba vagy, hogy a minimum helyesírással sem vagy tisztában, még nagy nehezen elmenne. De hogy te akarsz másokat kontrolállni és alapból hülyének nézed a másik embert, na az aztán mindennek a teteje.

Senki sem fog teljesen megváltozni, mert az ember leglényege mindig ugyanaz marad. A náladnál okosabb és rugalmasabb emberek képesek változni, és képesek arra, hogy a változásukkal a másik felet is segítsék a saját érési folyamatában, de ez messze nem egyenlő azzal, hogy az egyik fél arra akarja KÉNYSZERÍTENI a másik felet, hogy az mindenáron és gyökeresen változzon meg.

Ezt a játszmát a buta és erőszakos nők szokták játszani - és MINDIG vesztes játszma. Csak hogy tudd.

"De hogy te akarsz másokat kontrolállni"

Remélem, ez csak elütés volt...