Nálatok meddig fajultak a dolog amire elváltatok? Meddig lehet eljutni, amíg a másik belátja, hogy nem erősítjük, hanem gyengítjük egymást?

"Én nyugiban szeretnék szétválni, de Ő meg csak engem hibáztat mindenért. Meddig lehet eljutni? Nálatok mi történt amire végre a másik is belátta nincs jövő együtt?"

Minek kellene belátnia bármit is? Te el akarsz válni. Pont.

Bemész a bíróságra, és beadod a válókeresetet. Ennyi.

Nem kell ehhez az ő áldása.

Te már megfogalmaztad a választ.

Jól látod, ez a helyzet tarthatatlan. A férjed nem tudja tőled csak úgy "elvenni" a gyerekeket. Ahhoz nyomós ok kell. Te nem úgy írsz, mint ha függőségi betegségben szenvednél, vagy mint ha pszichikailag bármi probléma lenne nálad. Ha nem akar menni, muszáj lesz Neked és a gyerekeknek kiköltöznöd. Ha saját ingatlanban laktok, akkor vagy el kell, hogy adjátok, vagy fizethet neked a férjed lakbért - a fél ingatlanra. Sajnos, az édesapám pontosan ilyen tipusú volt, ő sem akarta a válást, de nem is akart változtatni a - jogosan - kritizált pontokon. Ha a szándék nincsen meg a férjedben, akkor nem lehet mit tenni, csak egy dolgot.

A leírtak alapján arra hiába vársz, hogy Ő elmenjen. Muszáj lesz lépned, és neked elküldened.

Én csak a saját példámat tudom felhozni: hasonló felállás volt nálunk is. Lakás az enyém volt, mi is egy megromlott kapcsolatban éltünk, a végén már nyitott házasságban (hülye voltam, azt gondoltam a gyereknek jobb ha "együtt" vagyunk). Hiába tudta az exférjem, hogy van valakim, neki kényelmesebb volt maradni: megvolt így mindene, a gyerek szemében nem Ő volt a gonosz, aki lelépett és ott hagyta. Miután én meghoztam a döntést, hogy menjen el, Ő is belátta, hogy jobb ez így. Utólag kimondta, hogy rosszul érezte már magát, de bátorsága nem volt, hogy lépjen. Én ismertem annyira a volt férjem, hogy tudtam neki fontos, hogy "áldozat" legyen, sajnálhassa magát egy kicsit, és sajnálják mások, hogy így járt. Szerintem a legtöbb ember csak a változástól fél, ezért inkább benne marad egy nem működő kapcsolatban. Neked megvan minden lehetőséged, hogy tovább állj, nem kell anyagiakon is vitáznotok, ha nem vagy boldog inkább lépj! Idővel a férjed is belátja, hogy jobb így.

"A férjem nem akar menni. Azt mondja, ha összepakolok neki megy, de fenyeget, hogy a gyereket elveszi tőlem. "

A gyerekek nem a te magántulajdonod.

Úgy könnyű elválni ha megkapod a gyerekeket....

O mivel férfi jóval kisebb eséllyel indul, gondold végig ha az lenne a gyakorlat, hogy majdnem mindig az apának ítélik a gyerekeket, akkor is ilyen könnyen válnál?