Csak általánosságban kérdem: nem igazságtalan dolog, hogy egy agresszív iszkákos b*rom családtag 4-5 másik ember életét is megkeserítheti, vagy ha úgy vesszük, akár tönkre is teheti?

Épp ez az, hogy a büntetés így nem azt sújtja, akit kéne.

"Senki sem kényszeríti rá, ezáltal büntetni se lehet."

Ha én kimegyek az utcára, és egy részeg autós halálra gázol, akkor ő nem kvöetett el bűnt, csak mert engem senki nem kényszerített, hogy akkor kimenjek az utcára? Nem hiszem, hogy ez így megállná a helyét.

Egyébként meg kényszer: valóban a feleséget semmi nem kényszeríti, leszámítva mondjuk az esetleges anyagi függést, mert mondjuk 2-3 gyerek után nem biztos, hogy olyan könnyen szaladgál, mint hajadonként; meg leszámítva mondjuk azt, ha nincs hová mennie, meg az esetleges egyéb lelki okokat, ami persze, nem jogi kategória... de a lelki sebek által okozott mentális sérülés nem gyógyul 8 napon belül...

De oké, a feleségnek fogjuk rá, hogy a saját döntése. És a gyerekeknek? Persze, gyámügy... csak van a családon belüli agressziónak egy elég széles tartománya, ahol a gyámügy jogilag nem tud, vagy nem is akar beavatkozni.

Azt hiszem, választ kaptam a kérdésemre.

Jól jellemzi társadalmunkat, hogy mint az élet minden területén, itt is azt védik, aki sáros. Aki meg a sz*r alak, azt meg mindenki ezerrel védi, egy rossz szót nem szól rá, inkább ostorozza az áldozatot.

Érdekes, hogy a jelen felvázolt helyzetben hogyhogy senki egy rossz szót nem mondott a bántalmazó félre? Tényleg ez már ahhoz hasonlítható, mint ha még egy késeléses bűncselekményben az áldozatot rónák meg, hogy hát miért nem futott el?

Meg persze, a bántalmazott, lelki ronccsá tett gyermek miért nem költözik el 10 évesen, igaz? Az is az ő hibája.

Csak remélni merem, hogy valamikor a jövőben egy kicsit értelmesebbé válik a társadalmunk, legalább annak tekintetében, hogy ne mindig mindenhol a bűnöst védjék.