Elegem van a férjemből, mégis mindenki rám akarja erőltetni. Mit tegyek?

Utolsó, könnyű ítélkezni , meg bűntudatot kelteni. Nem törvényszerű, hogy egy anya válás után nem foglalkozik a gyerekkel meg új pasit visz haza.

És nem csak a késsel kergetés indok válásra, amit a kérdező átél az is bántalmazás, lelki terror. Olvassátok el a Hétköznapi hímsovinizmus c. írást, fenn van a neten.

A gyerekeknek se jó péda, hogy mindent el kell tűrni.

Most komolyan?

Mintha anyámat olvasnám úgy 15 év távlatából. Az alaphelyzet is hasonló, anyám 20 évesen ment hozzá apámhoz, állítólag akkoriban hamar házasodtak. A szüleim is elég sokat veszekedtek, hol egyiknek, hol másiknak volt igaza, nagyon idegesítő volt. Igaz velem és a bátyáimmal nem kiabált se apám, se anyám.

6 éves voltam, amikor elváltak, de ami azután jött, az maga volt a pokol, senkinek sem kívánom. Az a huzavona, pereskedés, hogy kinél lakjuk, még engem is megkérdeztek, de nem tudtam választani, szörnyű érzés volt. Anyámnál kellett maradni végül, de hiába szűnt meg a veszekedés otthon, anyám velünk veszekedett utána minden kis apróságért. És elkezdett uszítani apám ellen. Egyszer nem bírtam tovább és világgá mentem a legjobb barátomhoz. Sajnos hazavittek.

Később az idősebb bátyámnak lett Pesten munkája és albérlete, amikor 18 lettem rögtön hozzá költöztem.

Apám azóta talált hozzá való feleséget, anyám pedig egyedül duzzog magában évek óta. Nem lehet vele mit kezdeni.

Mit tegyél? Nem kellett volna annyira ragaszkodnod hozzá. Most már késő, csak legalább a gyerekeiddel ne legyél olyan, hogy világgá akarjanak menni, ez a legjobb, amit tehetsz, ha az alkalmazkodás nem megy.

A késsel kergetést te találtad ki mert túl sok hülyeséget olvasol, semmi köze az itteni helyzethez. Ők 17 év alatt csak a csúnya szavakig jutottak el. Ez egyáltalán nem rendkívüli, mondj olyan családot, ahol ez hosszú idő alatt még sosem fordult elő.

Létezik olyan, hogy valakivel egyoldalúan csúnyán beszélnek. Létezik olyan is, hogy valakik elválnak. De olyan is létezik, hogy barátokkal, a családdal, a szomszédokkal, szakemberrel vagy egyéb ismerősökkel beszélünk róla ha problémánk van. Olyan is létezik, hogy meghallgatást, lelki támogatást, ötleteket, tanácsot, segítséget kapunk. Szerintem a családodnak igaza van, ha problémád van kommunikálj többet az emberekkel, ennyi a te bajod.

Na most jon a kerdesem, amit mindig lepontoznak:

Dolgozol?

(Mert egy dolgozo embernek erosebb enkepe van, mint egy nem dolgozonak es igy boldogabban is eli meg a hetkoznapokat...)