Szerintetek elítéli a tásadalom az egyedülmaradt, egyedülálló anyukákat? Nekem olyan "fekete bárány lettem" érzésem van néha.

Manapság már nem annyira jellemző, olyan sokféle család van már.

De régebben, 15-25 éve még sokan elítélték az elvált nőket. Ezt saját bőrömön is tapasztaltam, mint elvált szülők gyereke.

Szerintem ez sokszor irigységből ered, és főként olyanok ítélik el az elváltakat, akiknek rossz a házasságuk, de nem tesznek semmit a megoldás érdekében.

Szerintem a mai társadalom nem ítéli el őket.

Személyes véleményem meg az, hogy becsülendők az ilyen nők, mert ismerek olyan anyukákat, akik inkább nyílt házasságban élnek, de nem válnának el, mert mit szólna hozzá a környezetük/családjuk.

Én is elváltam, egyedül (illetve mostmár új kapcsolatban) nevelem a kamaszlányom. Senki részéről nem éreztem ítélkezést, csak azt hallottam vissza, hogy kicserélődtem, életvidám lettem, "jót" tett a válás.

Irigységet viszont többektől éreztem, az ismerettségi körömben nem egy nő van, akinek szar a házassága, valaki kifelé kacsintgat, valakit ver otthon a férje, valaki csak befásult kapcsolatban él. Ezek a nők elég csúnyán néznek, nem hagyhatják ki a beszólogatásokat. A dolgot tetézi, hogy a volt férjemmel is nagyon jó baráti viszonyban váltunk el, a mai napig órákat tudunk beszélgetni, nem vitázunk se gyereken, se pénzen, segítjük egymást, ha tehetjük.