Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mégis mit gondolnak a nők? Átérzik a férfi helyzetét ilyenkor?
Tehát egyre sűrűbben látok olyan kérdéseket, aminek a lényege, hogy minél jobban "lehúzzák" az apukát.
Nem vagyok ellene a válásnak, természetesen megértem azokat a nőket is, akiket bántalmazott a férje, nem dolgozott vagy csak elitta a pénzt. Node nem minden ember ilyen. Nagyon sok válót ismerek, akiknek csak egyszerűen elmúlt a szerelem és külön utakon járnak. Viszont míg ezek a férfiak, van hogy még fát is segítenek bepakolni, vagy bevásárláskor még a volt asszonynak is hoznak ezt azt (És itt nem papucs emberekre kell gondolni) addig azt veszem észre a nőkön, hogy hálátlanul és erkölcstelenül viselkednek.
30 ezer forintos gyerektartások, plusz iskoláztatási pénz, és még azzal sincsenek megelégedve, ha a ház fele az övéké csak.
Kérdezem én, hogy belegondoltak e abba, hogy ha egy férfi megkeresi azt a 80-90 ezer forintot tisztán és ebből odaad 20-at gyermektartásra, közben persze el kell menni albérletbe, mert általában vagy a gyerek miatt a férfi úgy dönt hogy maradjon a ház, vagy a bíróság, akkor még az albérlet is barátok között 20e ft. Tehát mindjárt nincs csak 40 ezre és a rezsit nem is számoltam.
Namost megoldás az is, hogy elmegy másodállásba, de akkor meg élete sincs. Még csak nem is lesz, mert ha a maradék kis idejében lenne rá lehetősége, nemigen hiszem hogy kellene így valakinek. Mert ugye ez nem egy letiltás ami csak 2-3 évig tart.
A rosszindulatú hozzászólókat megelőzve, boldog házasságban élek, nem készülünk válni és nem is egy elhagyott papucs vagyok, csupán érdekel a téma. És érdekel hogy a nők nagy százaléka, miért is képzel alanyi jogot ahhoz hogy tönkretegyen egy családapát. Mert itt aki veszít az a férj... Nő/Gyerek/Lakás +a fizetési kötelezettségek miatt a pénz is odavan
Lehet én fogalmaztam rosszul. Tehát így hogy együtt élünk, én is látom milyen nehéz. Nekem is, neki is sokkal nehezebb lenne egyedül. A gyermektartást is elfogadom. Viszont az itt hozzászólók között, nagyon sok együtt érző nő van, de nézzétek meg a gyakorikérdések kérdéseinek ezen részét. Mind csak a kizsigerelésről szólnak.
Természetesen figyelembe vettem a Nő és Gyerekek helyzetét is, viszont ha egy nő a fejébe veszi hogy válnak, akkor az ellen nem sok mindent lehet tenni. Ha közös a ház, mindenféleképpen a nő jár jobban, ha a férfi vagy ő akar válni akkor is. És sajnos úgy látom hogy ezt a nők ki is használják. Nagy általánosságban...
Első hozzászólónak pedig csak annyit, hogy ezért még felkelnie is felesleges volt...
Én úgy vagyok vele, hogyha egyszer válásra kerül a sor, akkor én is úgy állok a páromhoz, ahogy ő áll(t) hozzám.
Amikor a férjem lebukott és kiderült, hogy évek óta csal és csalt terhesen is, csalt akkor is, amikor én otthon vártam az újszülött csecsemőnkkel, én ölni tudtam volna. Nyilván én is hibás voltam ebben, de soha egy szóval sem mondta, hogy problémája van, beszéljük meg, mert ő így nem boldog... Máshol kereste az örömet. Akkor én miért álljak hozzá normálisan?
Mindezek ellenére a kislányunk miatt megpróbáltam lenyelni és megbocsátani. Nem sikerült. Ő minta férj lett, de én már soha többé nem tudtam úgy ránézni. Átvert és megalázott, ezt nem változtatja meg semmi. Az én lakásomban laktunk, egyértelmű volt, hogy ő megy, nem érdekelt, hogy hova... Nem pereskedtünk, nem veszekedtünk, nem kértem tőle semmit, ő még is sokmindent átengedett.
Valószínű, hogyha az utolsó sószórón is összeveszik velem, hogy márpedig azt ő elviszi, akkor én is így álltam volna hozzá és ha ő is, akkor én is megpróbálom leperelni a gatyáját is, ez van. Így is erős volt a kísértés, amikor kiderült, hogy mit művel a hátam mögött.
Egyszerűen az a szerencsém, hogy a családom, az főnököm és a barátaim egyszerre nyúltak a hónom alá, ahogy én zuhantam és olyan célokat helyeztek a szemem elé, amik totál elterelték a dühömről és haragomról a figyelmemet. Én egy értelmes és racionális nőnek tartom magamat, aki megtud állni a saját lábán is, nincs szüksége alamizsnára, ellenben a lelkem baromira nehezen tűri el az igazságtalanságot. Az ex férjem a mai napig nem ad a kezembe egy fillért sem gyerektartás címen és én nem is kérem, nem is fogok perelni érte. Eltudom tartani a lányomat, vele pedig úgy egyeztünk meg, hogy vásárol a számára azt, amire éppen szüksége van. Új cipő, ruha, vagy bármi, ami nekem már lehet hogy a mindennapi ellátásán felül problémát okozna egyedül. Ha azt nézem, így azt a havi gyerektartást még is megkapja a kislányom. Én azt is felvetettem neki, hogy ezt a pénzt utalja egy külön számlára, ha másra nem kell és majd ha kell valamire felhasználjuk, esetleg a kezébe adjuk. Meglátjuk hogy alakul.
Én úgy gondolom, hogy ha nem békében ér véget egy házasság, akkor könnyen elszáll egy nő agya, ezt éreztem magamon is. Ha akkor nincsenek hirtelen tucatnyian mellettem, akkor elkeseredettségemben és magányomban lehet én is a "bosszút" választom. Így nyugodt fejjel persze tudom, hogy ez nem vezet sehova, de akkor a dolgok hevében az tűnt volna jó megoldásnak. Én amondó vagyok, mindennek két oldala van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!