Váljak el vagy éljünk tovább egy kihűlt házasságban?

Nézd Kérdező, mondjuk meg kell hagyni, hogy a férjed sem volt kis balek, hogy ilyen felállásban bevállalt 3 gyereket, ezt meg kell hagyni... viszont a kérdésed tökéletes indoklását adja annak, hogy miért kell akkor menekülőre fogni, ha egy kapcsolatban a nő a "gyerekeket akarok tőled" dumával jön...

Az ember ugyanis dönt, hogy akkor ő most a balek "jófiú" lesz, aki végigcsinál 2-3 terhességet, szülést, gyermekágyas időszakot, szépen, türelmesen, biztosítja a család megélhetésének alapját a 6-8 év GYED/GYES időszak alatt végülis nem hogy a nagy semmiért, de azért, hogy aztán az utcán végezze és a fél fizetését is nyúlják még tizenévig, vagy a rosszfiú lesz, aki abortuszba zsarol, aki dobja a terhes/gyerekágyas/GYED-GYES-es nőjét, aki nem hajlandó türelmesnek lenni, megenyhülni (kedvenc szavam:)), aki minden módon bújik ki a tartásdíj alól, akit a babamamaklubok mély megvetése kísér ugyan - (túl lehet élni, de még hogy:)) - de akinek voltaképp az élet naposabbik oldala jut - elsősorban pont a nőknél...

Mondjuk a férjeden nem lehet segíteni, ő már valszeg definitíve elszúrta az életét hosszú távra, de az ilyen ügyek tanulsága kb az, hogy ha az ember férfi, akkor abszolút jobban megéri szemétládának lenni, mint családcentrikusnak, az utóbbi manapság inkább az öngyilok egy formája... ez durván ennyi....

Annyira megértelek :(

Napok óta töröm én is a fejem váláson (férjem tett olyant, amit nem tudok feldolgozni). Mi is csak vagyunk, már semmi közös nincs bennünk, nem lehet vele társaságba menni, meg se szólal, már semmi nem érdekli... :(

Napok óta azon agyalok, mit csináljak, hova menjek a 17 éves gyerekemmel. Biztos jobb lesz-e egyedül, vagy inkább maradjak, csenben eléldegélünk?

Nézd Kérdező (#15), tudod az a baj, hogy neked láthatóan fontosabb saját magad, mint a társad vagy maga a párkapcsolatod. Hogy te ilyen felfogással mit csinálj, arra én férfiként nem tudok tanácsot adni, nekem mindig is az volt a természetes, hogy a kapcsolatnak meg kell adni az utolsó utáni esélyt is, a válás meg az ultima ratio, a kudarc beismerése.

Szóval én csak azt tudom tanácsolni, hogy kerüljük el nagy ívben az olyan kapcsolatot, ahol a másiknak nem alapértelmezetten (szóval ha nincs nagyon nyomós ok vele szemben) fontosabb a párja-párkapcsolata önmagánál, ha jót akarunk magunknak, kerüljük a minden áron "önmegvalósítókat"...

Kérdező (#19), tudod, azt könnnyebb megmondani, hogy mit NE csinálj - ahhoz elég, ha van az embernek elemi igazságérzete - az egy sokkal fogósabb kérdés, hogy mit csinálj, na, ahhoz sokkal többet kellene tudni a kapcsolatotokról, a személyiségetekről, a lehetőségeitekről. Mindenesetre ne olyat, hogy abban valaki nyertes, valaki meg vesztes legyen...

No mert Te eddig azon problémáztál tkp, hogy miért pont te legyél a vesztes, akinek úgymond "nincs joga a boldogsághoz"?

Nade miért pont ő legyen az, kitől elszedik az elmúlt 2 évét, a gyerekeit, kidobkák az utcára, elszedik a fél fizetését, azt "csináljon amit akar" - csak mert neked úgymond "jogod van boldognak lenni"????

A dolog nyilván kompromisszumért kiált...