7 éve élek házasságban, mára a kapcsolatunk teljesen kihűlt. Szerintetek mit csináljak menjek vagy maradjak?

Kicsik a gyerekek?

Milyen együttlétre vágysz velük pontosan?

Mik a körülményeitek, hogy tudnátok megoldani a szétköltözést?

Szerintem beszéljetek meg egy olyan életközösséget - ha jó a viszony a feleségeddel -, amiben külön lakrészetek van (legalább saját hálószoba és fürdőszoba) -, mégis ott lehetsz a gyerekekkel a hét több napján, amennyit igényled.

Majd a válaszod függvényében pontosabb ötleteket adok még.

Egyébként szerintem együttélésnél is kéne ennyi magántér.

Nézd, a szerelem, a nagy lánglobogás elmúlik. Jó esetben a helyébe költözik a szeretet, megbecsülés, tisztelet. Válni csak a legvégső esetben, ha van gyerek.

Párterápia jó volna, de ha te eldöntötted, hogy uncsi az asszony, ciki a gyerek, te mégsem akarsz felnőttesdit játszani, te visszavágysz a tizenéves csajozós korszakba, akkor úgysem tud senki tenni ez ellen; vagy ha nagyon magányos vagy, mert az asszony ráterekedett a gyerekire, és kirekesztett mindenből.

Tegyük fel, hogy elválsz:

Ott marad két kisgyerek, akiknek tönkreteszed a személyiségét, és mivel nagyon kicsik, alapjaiban. Valószínűleg az anyjuknál helyezik el őket, láthatnak téged X hetente és nyaranként X időre.

Te magad közben közben szinte biztosan beszívsz egy hasonló embert, mint a nejed volt, vagy egy anyu-kettőt, és újra beleesel ugyanebbe a csapdába. Esetleg beszívsz egy olyan taposós hisztérikát, aki nem szül gyereket, de a vért is kiszívja belőled, és úgyszólván a csontaidat is elporlasztja.

Aztán megvénülsz, és ott lesz a két felnőtt gyereked, akik gyűlölnek, mert nem voltál az apjuk.

Mondd, kell ez neked?

Beszélgess a nejeddel. Mondd el neki, hogy mi bánt, kérdezd meg, hogy mi bánt. A család nem anyuka plusz a gyerekekből áll, haenm apa-anya és a gyerek/ek/ből.

Beszélgess, ha nem megy, párterápia, és csak akkor add fel, ha már minden kötél szakadt.

Ugyan ebben a helyzetben vagyok én is, csak nálunk 1 gyermek van.

32/F