Mondanatok valami vigasztalot?

1. Megszabadultál egy olyan embertől aki ilyen állapotban is csak bántani tudott, ez már megkönnyebbülés.

2. 23 éves vagy, előtted az élet! :) Nincs még semmi lezárva, meg fogod találni a boldogságodat. Sok tini anyukával találkoztam akik később huszonévesen megtalálták az igazit.

3. Van valamid amit senki nem vehet el tőled: a gyermeked. Ő a "meghosszabbításod", a jobbik verziód, önmagad egy darabkája. A legnagyobb dolgot viszed véghez ami csak létezik. :)

Most Te és a kicsi vagytok az elsők, minden egyéb másodlagos. Hidd el a születése után hónapokig időd sem lesz gondolkodni ilyesmin, ha pedig készen állsz rá, akkor már egy tapasztalattal gazdagabban fogsz partnert választani, olyat, aki nem bánna így veled! :)

nemsokára megszületik a pici babád, aki majd lefoglal a mindennapokban, eltereli a figyelmed, és felvidít kicsit! :)

Minden szakítás fáj, még akkor is, ha nagyon rossz volt a kapcsolat! Próbálj meg feltöltődni valahogy, olvasgass vicc lapokat, nézz filmeket, beszélgess barátnőkkel, chatelj, a lényeg, hogy olyan dolgokat művelj, amit élvezel, és elterelik a gondolataidat!

Nagyon regen 25 eve terhessen kb 6/7 honapossan lelepett a ferjem.

Amig en szultem o mas novel nyaralt nem volt kesz az apaszerepre igy mondta.Elvaltunk a gyereket soha meg se nezte soha el nem jott nem fizetett.

En fogtam a gyereket es leleptem kulfoldre

Azota lanyka foiskolas csinos okos es ugyes mint az apja.

18 evessen megkeresett az apja bocsassak meg hozzam ossze a lanyaval.

Megtettem a lanyunk nem volt ra kivancsi annyit mondott ha eddig nem voltal ram kivacsi most en nem vagyok rad nekem te csak biologiai anyag vagy semmi tobb az apa szot mar reg mas kapta meg az aki szeretetben elfogadott es nevelt engem.

Ilyen az elet rosszul valasztottam megfizettem a tandijat de o is.

Sok erot es kitartast jobb most mint par ev mulva tudni kit is valasztottal.

Én nagyon fiatalon szültem, (17 évesen) nem tervezett baba volt, csak becsúszott, a szervezetem "fiatalsága miatt" csak akkor vettük észre, mikor már megmozdult. Védekeztünk hébe-hóba, de inkább odafigyeltünk. Pajzsmirigy alul működésem miatt állandó súly ingadozásom is volt, tehát a 4-5 kg hízás nálam megszokott volt, senkinek nem tűnt fel, ráadásul 6.hónapig havim is volt (jó így utólag visszagondolva közel sem normálisan, de tudta a fene, hogy miért csak 2-3 naposak)

Tehát én 16, apuci 17...jön a baba, és már késő, megtartottuk. Soha nem simogatta meg a növekvő pocimat, ahogy teltek az idők, odáig jutottunk (kedélyállapot változásaim is rátettek a hisztikre) hogy többször megvert, elhagytam, de már csak akkor mikor megszületett a kislányunk. És a pontot az tette az Í-re, hogy mikor sírt lányom felemelte, és azt mondta "csinálj ezzel a ... valamit, fel falhoz vágom"

Na itt összepakoltam, eljöttem, nehéz volt, mert támaszom sem volt, anyaotthonból-anyaotthonba csak ne veszítsem el a lányom, mára 24 vagyok, lányom 7 éves, és 4 éve élek boldog párkapcsolatban, de nem akármilyenben...apja helyett apja a lányomnak, senki meg nem mondaná, hogy nem az édesapja, és boldog vagyok...

Fel a fejjel, meg fogod találni azt aki elfogad téged gyerekkel, é hidd el, jobb így, ennél már csak rosszabb lett volna, gondolj a picire, és törekedj arra, hogy neki a legjobb legyen, és majd mikor nem számítasz rá, felbukkan az aki önzetlenül szeret majd téged és a pöttömöt is. nekem 3 és fél év volt, de megérte :D