Nevelőanyukák! Mondanátok a párotok első házasságából született gyereknek, hogy "Szeretnélek, ha hagynád! "?

Ha rászorulnék mondanám.

Csak azt tudom tanácsolni, hogy ne eröltess semmit, majd nyit ő feléd. Nálam bevállt, igaz kicsi volt még.

Nincs ugyan hasonló szituációm, de mégis pontosan tudom, miről beszélsz, ugyanis gyerekekkel foglalkozom, és tudom, milyen az, amikor egy gyerek nem hagyja magát szeretni.

Amikor megpróbálsz kedves lenni hozzá, de következetesen elutasít.

Amikor megpróbálsz olvasni a gondolataiban, megpróbálsz együttérezni vele, hogy segíthess rajta, de ő rád csapja az ajtót.

Amikor szépen beszélsz hozzá, használod a "kérem-légyszives-köszönöm" szavakat, ő, pedig azt feleli, kapjam be.

Amikor neki teszel szívességet, és neki lenne hasznos, hogy elfogadja, ő mégsem teszi, és ha mégis rákényszerül, akkor egész nap duzzog és nem figyel rád.

Amikor barátként közelítesz hozzá, és ő mégis ellenségként kezel.

Amikor nincsenek elvárásaid vele szemben, csak meg akarod ismerni, mert kíváncsi vagy rá, mit szeret, hátha találsz valami közös pontot kettőtökben, de ő azt vágja a fejedhez, hogy követelőző vagy.

Amikor mindent megteszel azért, hogy neki jobb legyen, ő pedig elveszi, amit adsz, és cserébe rettentő gonosz dolgokat tesz.

Én mindnél mondanám: Szeretnélek, úgy szeretnélek szeretni, ha hagynád, de te elutasítasz...

El sem hiszed, mennyire nehéz felnőttnek lenni, és mennyire nehéz közös hangot találni a gyerekkel az ő érdekében. El sem hiszed, hányszor alázkodnak meg a felnőttek érted, miattad, mert még emlékeznek, milyen volt magányos kamasznak lenni, és milyen érzés folyton visszautasítva lenni. Mint ha egy lelakatolt ajtón kopogtatnál. Mintha minden kopogtatásodra pofonütnének, és te mégsem adhatnád fel. Reménytelen.

3 éves volt, most 5 és fél

Egy igazi hisztis pulyka, pedig fiú.

Ne mondj ilyet mert csak olaj a tűzre a kisgyerek nyilván az anyukája uszitja és nem is értené mit mondasz.

Inkább tölts vele minél több időt kettesben hogy megismerjen, ne erőltes semmit.

Miért kell mindjárt arra gondolni, hogy az anyja uszítja? Egyáltalán nem biztos az. 12 évesen van annyi esze, hogy eldöntse kit akar és kit nem akar szeretni. Fogadd el, hogy nem szeret, ennyi.

(Mi, apukám nőjével kölcsönösen utáljuk egymást. Tudom, ez sem jó, de ő akarta magának, most akkor b.....meg.)