Hogy mondanátok meg az anyátoknak, hogy nem kell minden nap átjönni hozzánk?

Anya, ne haragudj meg ránk, de most pár napig szeretnénk magunkban lenni... Ugye megérted? (ölelés).

Meg fogja érteni, és legközelebb azt is megkérdezi majd, zavar-e.

Ha nem fogja megérteni, akkor pici sértődés -de elmúlik.:)

Válasz: kedvesen, de határozottan és BÁTRAN! Kihez lehet az ember őszinte, ha nem az anyjához... (elvileg. De ha nem, akkor is.) :)

Szia!Beszélj férjeddel,és mond el neki,hogy ez a ti életetek szeretnéd a saját családi életeteket élni!

Nem értem egyébként az ilyen mért nem veszi észre magát??

Mikor meg született a kisfiam meg mondtam én anyósomnak,hogy ne haragudjon de nem lesz itt átjáróház,és most jöttünk haza szeretnék a párommal,és a gyerekemmel együtt lenni.Bőven elég ha 1x 1 héten át jönnek,de hát akkor sem nyugodót olyan szinten el fajult a az okoskodás,és én felém áradó utálkozása,hogy be olvastam neki,és 3 hete hál ég nem jött:)))Az én férjem gyáva ahhoz,hogy anyával szembe szegüljön,így nekem kell intézni ezeket a dolgokat.Üdv:Zsuzska

Húha,akkor a helyzet nem egyszerű.Elsőnek igaza lenne normál esetben,de akkor a kérdést sem kellett volna feltenned.Egy normális tapintatos anyának magától is van annyi esze,hogy nem telepedik rá a fiatalok életére.

Pedig szerintem ezt akkor is a férjednek kell elrendeznie ha az Ő anyjáról van szó.Lehet,hogy sértődés lesz belőle,sőt biztos,mert ha ennyit kell neki gondolkodni,hogy hogyan merje megmondani,akkor nem lehet túlzottan bizalmi a kapcsolata az anyjával neki sem.A mama inkább ilyen zsarnok diktátor lehet ugye?Aki szeret uralkodni a családon,és érzelmileg zsarolni őket.

Beszéld ezt meg a férjeddel mindenképpen,és ne engedjetek az elképzelésetekből.Különben sosem fogtok nyugodt saját életet élni ahogy Ti szeretnétek,mert mindenbe belemászik anyós.

Ha nincs más megoldás költözzetek olyan messze tőle,hogy nemhogy naponta ne tudjon látogatni,de évente csak 2x.Ha máshogy nem megy a dolog.Legyetek határozottak,és ne hagyjátok magatokat zsarolni,mert tényleg rámehet a kapcsolatotok.Ha a férjed nem tudja elintézni,akkor kénytelen leszel Te magadra haragítani.Mondjuk engem ugyan nem érdekel mennyire haragszik anyósom,akkor vagyok nyugodtan amikor nagyon.

Remélem a férjed tudja kik mellett a helye,és nem a mama kicsi fia.Mert akkor sok bajod lesz sajnos.

Szóval szerintem először kulturáltan szépen beszéljetek vele,aztán ha nem használ akkor határozottabban.

Sok sikert,minden jót.

Szerintem inkább neked kell kézbevenni az ügyet, mint a férjednek.

Gondolj bele: őt a sárkány nevelte fel, dehogy is mer ellentmondani neki!

Szépen, mosolyogva lehet ezt közölni az anyóssal, csak ne félj tőle! Végül is mit tehet szegény, legfeljebb megsértődik, és többé felétek sem néz. :)

Meg kell neki szépen és nyugodztan mondani, hogy

" Nagyon kedves, hogy minden nap átjön , és érdeklődik, de nem vagyunk már gyerekek, hanem különélő felnőtt önálló emberek , és felesleges terhelnie magát és aggódni, de örülni fogunk, minden héten egyszer -kétszer találkozunk."

Ez nem sértő, na de

ha ezt nem érti, és nem "fogja fel" akkor lehet szerintem határozottabban kerek perec megmondani, hogy szeretnétek a saját életeteket élni, és ritkítani a találkozásokat

Szia.

A barátnőmet tudom példának felhozni:Miután elvált az ex-férjétől,fél évre rá összejött a mostani férjével,és 3 hónapra rá terhes lett.

Az egyik nagyvárosban laktunk egy házban,de ő 150km-rel arrébb született egy kisebb városban,és a mostani férje is.

3 hónapos terhes volt,mikor megülték a lagzit,és 7 hónapos terhes,mikor visszaköltözött a szülővárosába(addig heti ingázással mint férj és feleség,külön éltek),az új anyósékhoz,mert nekik fullos házuk van,emelettel,amit após az első unoka tiszteletére átépíttetett és berendezett a legmodernebb cuccokkal.Viszont az emelet és a földszint között egy 20 fokos lépcső volt,és nem volt sem elválasztó ajtó,sem függöny,így mikor az unoka megszületett,anyós,mivel nem dolgozott,a nap bármely szakában reggel 6-tól este 22-ig meglepte őket,amin a barátnőm kiborult annyira,hogy először finoman jelezte az anyósnak,hogy neki rohadt ciki,mikor éppen szoptat félmeztelen,anyós meg beront,hogy "mivanakisütyürüpütyürümmel?"Mivel ez nem volt elég,így asztalossal csináltattak ajtót a feljáróhoz,így mostmár legalább kopog,mert mint kifejtette diszkréten,az az ő háza,és ők építették be nagypapival az emeletet,a saját házában pedig hagy csináljon azt,amit ő akar.

A tanácsom:Határozottan,de kedvesen meg kell mondani "Szörnyelladefrásznak",hogy saját életetek van,saját házban,így mielőtt jönne,legalább telefonáljon,hogy jöhet-e,otthon vagytok-e,nem pihentek-e?.Ha erre azt mondja,hogy ő az anyós,és nehogy már...akkor erre mondd meg,hogy Te meg a meny,és a saját életedről,és a családodéról szeretnél úgy rendelkezni,ahogy Neked és Nektek jó.

Ha viszont egy telken,vagy általuk vett lakásban,házban éltek,vagy nagyobb pénzbeli segítséget adtak,ott már azért meggondolandó,mert akár hálátlannak is tűnhetsz...De ezt a részt Te tudod,mit adtak,és mit nem,sok sikert,és ügyes légy,fogd ki a szelet a vitorlákból!Melody

Nekem ez a történet ismerős...

Ez a helyzet nagyon nehéz....

Az én párom sem eléggé volt határozott ahhoz, hogy megmondja, mit szeretne vagy hogy mi zavarna. Hát, persze ő is sokáig elmélkedett azon mit is mondjon, nehogy sértődés legyen a vége, folyton halasztgatta. Én ezen már nem csodálkozom, mert irányították az életét elég sokáig kb. 30 éves koráig, míg a szüleivel lakott. Engem is nagyon zavart, amikor megszületett a kisfiam, egyre jobban feltűnt, majdnem mindennap átjöttek hozzánk megnézni az unokájukat. Sosem volt nyugtom, amikor megpillantottam őket. Szerettem volna a párommal élvezni a babázást. Megmondtam a páromnak, szép tőlük, hogy megnézik minden rendben van-e a babánkkal, de ez így nem mehet tovább, NEKÜNK NYUGALOM KELL. Egyszer egy napon a párom elment valamiért a szüleihez, folyton azt mondogatták, azt arrébb kellene tenni, ezt arrébb kéne építeni, ez így nem jó, az úgy nem jó, stb., s ezen összevesztek úgyhogy a párom nyugodtan közölte velük, hogy "NINCS SAJÁT ÉLETE", igazat adtak a páromnak, belátták. Miattuk majdnem tönkrement a kapcsolatunk. Na, azóta megritkultak a sűrű látogatások.

Szia!

Engem nagyon érdekel,mert én is hasonló helyzetben vagyok.

Csak nekem anyuval kellene valahogy elbeszélgetném arról,hogy ne járkáljon fel naponta többször,amikor a kedve tartja....

Elmesélnéd,hogy hogyan mondtad el,és mit szólt hozzá?:-)