Hogy mondanátok meg anyátoknak, hogy itt valami baj van?

NEm gondolod , hogy anyád azért cseszeget, mert félti a jövődet, hogy ne kúrd el egy sima érettségivel, meg egy tíz évvel idősebb társsal? Sajnálom, de anyádnak igaza van. Kitűnő tanuló voltál, miért dobta oda egy kósza fellángolás miatt?

A párodnak is lehetne annyi esze 30 éves létére hogy ösztökél, ne hagyd abba a tanulást, ha már megteheted, hogy tanulj.

Miért nem bírtad csinálni? Én is oda jártam, nem egy nagy történet, és én még csak kitűnő sem voltam gimiben, "csak" 4,6. A siker titka, hogy elmész vizsgázni, a vizsgák meg ugyebár jan-ban vannak (addig zh-k).

De ha ez nem megy, mert esetleg nem érdekel és rosszul választottál, akkor van még ezer másik suli, keress munkát, felvételizz újra - máshova.

Én is a pasit okolnám, ha lenne egy okos, értelmes, kitűnő tanuló lányom, majd hirtelen elmenne az esze, és egész nap nem csinálna semmit, csak otthon lógatná a lábát. Lehet, hogy valóban nem a párod a hibás, de a látszat sajnos ez. És attól, hogy ő "ösztökél" (=elmondja 2-szer, hogy szerinte nem kéne otthagynod a sulit), még lehet is ő az oka, mert nem tanulsz, hanem róla álmodozol. Lehet, hogy nem ő beszélt rá, de valami köze biztosan van hozzá, legalább látszólag.

A 10 év korkülönbség látszólag nem nagy, és értelmes emberek át is tudják hidalni. De ha te az ő életmódját tartod követendőnek, nektek nem fog menni. Neki már munka van, meg kéne állapodni (család), neked suli van, ismerkedni és bulizni kéne. Más életszakaszban vagytok. Ha mindenki teszi a dolgát (munka, suli), akkor lehet, hogy ő megvárja a családalapítással, hogy te végzel. Esetleg családot alapítatok, és ő biztosítja a körülményeket, hogy tanulhass. De amit most csinálsz, az baromi rossz, igaza van a szüleidnek.

És az összeköltözés után hogyan tovább? A szürke hétköznapok nem olyan vonzóak ám, mint most a hétvégék. 19 évesen felnőni a feladathoz... korai. Igen, tudom, mások is csinálták és boldogok. De ők mások, te meg te vagy, egyetemi tervekkel. Vajon mások boldogsága garancia a te boldogságodra? Nem hiszem. Az az ő útjuk volt, ez meg a tied.

Miért is kell elviselni???

Anyád azzal fenyegetett, hogy megöleti a párodat? Jól értettem? Se börtön, se pszichiátria? Másik, amit nem értek, ha egyszer már elköltöztél, miért ne tehetnéd meg bármelyik pillanatban újra? Mire vársz? Mert ez a te döntésed. Ha mérlegre tetted az előnyöket és a hátrányokat, és úgy döntöttél, maradsz anyád mellett, akkor nincs miről beszélni. Te döntöttél így. Bármelyik percben megváltoztathatod a döntésedet.

Ami a kommunikációt illeti, ne élj se a múltban, se a -lehetséges- jövőben. Ha kérni akarsz tőle valamit, egyszerűen kérd meg. Itt és most. Aztán majd ő válaszol valamit, és azt vagy betartja, vagy nem. Előre idegelni magad, hogy mi lesz, mi lehet, nem érdemes. Élj a jelenben fejben is! Testben úgy is ott vagy.

Kedves Kérdező! Ne foglalkozz a rosszmájú, látatlanban anyádnak igazat adó emberekkel! Válaszolók! Van fogalmatok róla, milyen kín szenvedés olyan szakon tanulni, ami rohadtul nem érdekel, nem is akartad ezt csinálni, esetlegesen nem is olyan a beállítottságod? Mert azért vegyük figyelembe, a kérdező germanisztikára akart menni, ami elég erősen humán tárgy, erre közgázra kellett beiratkoznia, ami meg ugye nem az...

A másik meg: nem kell mindenkinek egyetemet végeznie! Azt hiszitek csak diplomával értékes az ember? Nagyon sok olyan embert ismerek, akinek "csak érettségije" van, és igenis sokkalta értelmesebb, mint nagyon sok diplomás ember. (NEm kell a vádaskodás, én nem ilyen vagyok, egyetemre járok, előre láthatólag hamarosan diplomám is lesz...)

A fiúról meg csak annyit, hogy ha szeretik egymást, akkor legyenek boldogok! Anyucinak ilyen szinten már NINCS beleszólása! A véleményét elmondhatja, de nem parancsolgathat, zsarolni, fenyegetőzni meg végképp nincs joga!

Szerintem ha szeretitek egymást, működni fog a dolog! Sok szerencsét kívánok a melókereséshez és sok boldogságot az új életedhez! JA, és még annyit, hogy anyukádnak mondd meg: vagy elfogadja a párodat, vagy téged is el fog veszíteni, mert azt egy nő sem bírja elviselni, ha a szerelmét bántják...

Hasonló cipőben járó szülő vagyok,azzal a különbséggel hogy az én gyermekem még jár az egyetemre, de ennek a fiú miatt sajnos értelmét nem látom. Nálad se. Nem kell a szülőt kihasználnia végtelenségig, nem kell mindenért őt okolni. Biztosan csodálatos az a fiú. El lehet menni, de máris, és nem visszajönni két hónap múlva mert men bírom. És nem értem 3 hónap alatt mit nem bírtál az egyetemen. Legalább egyszer próbáltál volna meg levizsgázni.

Szóval nem mindig mi szülők vagyunk a hibásak. Ezt is meg kellene érteni. Bocs