Mit tehetnék? Sosem lehetek már boldog, mert elcsesztem, igaz?

Nekem is van egy "életem szerelme", de soha többé nem leszünk együtt és ezt feldolgoztam. Nem is tartjuk a kapcsolatot már, azt sem tudom, hogy működne -e. Jó ez így, hogy ő egy ilyen része az életemnek a "tökéletes".

2 hónapig voltunk együtt, de két külön műfajban építettük az életünket elég céltudatosan, a 2 hónap rózsaszín vattacukor után szinte nem is tudtunk találkozni és megbeszéltük, h legyen vége... :(((((

Épp most kászálódik ki egy hasonló történetből, rengeteg tanulsággal.

Nekem is volt egy nagy őm, minden kapcsolatomból hozzá táncoltam vissza, de ő sokáig felkészületlen volt egy kapcsolatra, amolyan magányos farkas, így végül mindig újra és újra zátonyra futottunk, és végül családot alapítottam egy másik férfival. A nagy őt soha nem felejtettem el teljesen, és nemsokára újra elemi erővel tört elő belőlem a szerelmes vágyakozás. A gyerekem apjával még a gyed alatt szétmentünk, és boldogan vetettem bele magam a már érettebb és sok mindenben kikupálódott nagy őm karjaiba. Egy valóra vált álom volt az az időszak. Úgy éreztem, az eltelt 7 év masszív vágyakozása teljesedik most be. Felhőkön jártam. Hittem, hogy ő az én életem nagy szerelme, ami sosem múlik el. Hisz annyi éve tartott már, mégha épp más férfi oldalán is próbáltam feledni őt!

Aztán mégis elmúlt... Ugyanis az ok, amiért mindig zátonyra futottunk, nem szűnt meg teljesen. Ő mindig más világ lesz, mint én. Azért magunkhoz képest sokáig húztuk ezúttal, 3 év telt el, és ennyi idő épp elég volt arra, hogy kiélvezve ennek a szerelemnek minden cseppjét végül elpárologjon az egész nagy szenvedély. 10 éven át hittem, hogy ő a nagy ő. Csalóka dolog a szerelem. Ha nem lett volna amúgy is rossz a kapcsolatom a gyerekem apjával, most nagyon bánnám, hogy a fellángolást választottam. Az a baj, hogy ha elképzelem, hogy egy szeretetteljes párkapcsolatban élek valakivel, és ismét ugyanazt a nagy szerelmet érzem valaki más iránt, tudom, hogy képtelen lennék boldog lenni hűségesen a páromat választva. De mivel már csalatkoztam a számomra elképzelhető legnagyobb szerelemben is, egy jól működő kapcsolatot biztos nem rúgnék fel semmilyen szerelemért. Ha nem jól működő, az persze más tészta... Szóval szerintem én ilyen esetben hűtlen lennék egy kicsit, csak amíg el nem múlik a kezdeti nagy lángolás, aztán elfelejteném az egészet. Lehet rá kígyót békát mondani, de én ezt elfogadnám a páromtól is. A legklasszabb lenne olyan párt találni, akivel lehet őszintének lenni ilyen helyzetben anélkül, hogy hátat fordítana.

Ezeket a történeteket most annyira rossz volt olvasni...

Akaratlanul is rámtört az érzés, hogy vajon én is járhatok így, vagy talán má most hasonló cipőben vagyok?

Gondoltam írok valami okosat, de nem tudok!

Szerintem mindenképpen az lesz a vége, hogy a szerelmedet fogod választani, ha nem, akkor előbb utóbb úgy is szétmentek, mert az ember egy életen át nem játszhat szerepet. Nagyon nehéz szituáció!

Hogy lett vége a nagy szerelemnek? Ki szakított amúgy?

A kisgyereket is nagyon sajnálom, mindkettőt, borzasztó lesz nekik ez biztos! Ugyanakkor a te boldogságodról is szó van!

Én is csak azt tudom tanácsolni, hogy sorold fel az érveket, csukd be a szemed és képzeld el, hogy a mostani párod már nem fog szeretni téged, nem fog rád vigyázni, végül vesd össze és rakd a dolgokat a mérlegre! És ne képzelj olyan dolgokat a volt párod mellé, ami nem is volt. Amúgy Ő biztos, hogy elfogadja a picit is veled?

Nagyon kíváncsi vagyok a hosszútávú kimenetelre! Nem tudok mást csak drukkolni!

Kérlek jelentkezz majd, hogy mi történt!