Mit tehetnek, hogy visszafogadjon?

Az én párom szinte elhidegült tőlem a terhességem utolsó 2 hónapjában.Én nem kezdeményeztem, mert azthittem, hogy nem vagyok neki kívánatos, ő pedig békén hagyott, mert azt gondolta, hogy nem szabad összebújnunk pedig ez nem volt így, de nem beszéltünk róla.Én nem mondanám magam hisztisnek, jól bírtam a terhességet, nagyon aktív voltam minden tekintetben, könnyűnek mondanám az egészet.Sajnos a lányunk 4 hónapos korában kiderült, hogy volt egy félrelépése a páromnak.Én megbocsájtottam, de még jó egy évbe telt amíg elnyerte újra a bizalmamat, ami a mai napig nem 100%-os.Elmondtam a legjobb barátnőmnek, hogy mi történt, de az csak a közelmúltban derült ki, hogy ő volt a párom afférjának másik résztvevője.Ebben az volt a rossz, hogy jópofizott velem és hallgatta a siránkozásomat ártatlan tekintettel majdnem egy évig.

2 hétre szétköltöztünk a párommal tavaly karácsony előtt, de újra visszataláltunk egymáshoz.

Azt tudom javasolni, hogy próbálkozz kitartóan, mert egy kisgyermekes anya a gyermekét tartja elsősorban szem előtt és neki egy családra van szüksége, ahol apa is jelen van.Ez nagyon nagy befolyással volt rám, amikor megbocsájtottam a páromnak.

Te viszont szégyelld magad mélységesen, mert akkor tetted meg azt amit a lkegkevésbé érdemelt volna meg a feleséged, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rád!

Ha nem bocsájt meg, azt csakis magadnak köszönheted, mert önző voltál és nem álltál mellette, ha viszont megbocsájt, akkor igyekezz mielőbb elnyerni a bizalmát újra és éljetek boldogan, családként.

28/N

Első lépésben őszintén bánd meg, szíved legmélyebb bugyrában, amit tettél. Ha komolyan megbántad, légy kitartó és hozd le a csillagokat is a feleségednek és gyermekednek. Talán meg tud bocsájtani, de nincs rá biztosíték. Ilyenkor valami végleg megszakad egy nő szívében (tudom, mert én is átéltem). Érzelmileg, lelkileg egyedül várni babát, miközben a gyermek apja simogatására vágyunk, közben apuka pedig egy "szep fiatal kedves es mindig jokedvu mosolygos" lányt ölel, csókol...

Minden elismerésem, hogy a feleséged és a baba jól van, nehéz lehetett nekik (igen, a gyermekednek is, mert amit anyuka érez, azt a baba is érzi a pocakjában).

Nagyon nehéz helyre állítani, amit tettél, de nem lehetetlen. A gyermekvárás 9 hónapja örök emlék marad a feleséged szívében és alig lesz nap, amikor nem fog eszébe jutni, hogy őket elhagytad és mást választottál.

Ha van még köztetek erős vonzalom, talán megmenthető a házasság. A gyermekedet és feleségedet rajongással kell szeretned, hogy talán 50 év múlva már ne legyen annyira fájó ez az emlék.

Amikor engem elhagyott a párom, pedig azt hittem minden gyönyörű... akkor még pár hétig próbálta fenntartani (a se veled, se nélküled állapotot), azaz ahogy elköltözött, azért hagyott itt "véletlenül" cuccot hogy legyen miért még jönnie, neten keresett, rengeteget chateltünk. Aztán elegem lett és nem válaszoltam az sms-eire, nem vettem a telefonjait. Na most jön a tanács... (ugyanis azóta a férjem lett 12 éve élünk boldog kapcsolatban! :-)

Amikor rájött, hogy végleg elveszít elkezdett 1-1 szál szegfűt felkötni a kerítésünkre minden éjjel, hogy én reggel megtaláljam. Készített egy vallomás CD-t csupa közös emlékű dalokból és amiknek fontos mondanivalójuk van. 3 hét múlva már újra együtt éltünk!

Egyet ne felejts! Tényleg csak akkor tegyél meg mindent a visszafogadásért, ha nagyon komolyan gondolod és hosszútávra. Ne bántsd meg újra egy fellángolással és újra elköltözéssel. Kisbaba mellett is fáradt lesz sokat kell neki segíteni a háztartási munkákba is, ha szexi feleséget akarsz éjszaka magad mellett! Sok sikert.

Tudod itt az a baj, hogy amikor neki szüksége lett volna rád, te éppen félre ke*****tél. Most pedig, hogy minden rendben, megszületett a baba is, már a "kényelembe" vissza mennél hozzá.

Hát nem semmi, szerencsétlen nő nem csoda, hogy ki volt, gondolom aggódott, ideges volt végig nehogy a babával történjen valami. Innentől kezdve pedig érthető a viselkedése is.

Az, hogy sajnálod, valljuk be elég kevés, és egyetértek azzal, hogy nem szeretné, hogy vissza menj hozzá.

Ha velem ezeket megtetted volna, nem tudnál semmi olyat csinálni aminek hatására visszafogadnálak. Szóval én még tanácsot se tudok adni, mert szerintem már bármit csinálhatsz, ez egy olyan időszak lehetett az életében amit soha nem fog elfelejteni...

én a helyében soha többi nem fogadnálak vissza.

az, hogy mindent megtennél értük, az érdekes, hogy csak most fogalmazódott meg benned, akkor nem amikor a feleséged rosszul volt, vagy amikor operálták.... te ennek tudtában képes voltál otthagyni őt, a legnehezebb pillanataiban, látogattad az tény, de ilyenkor ennyi nem elég.

az, hogy a terhesség alatt megváltozott: belegondoltál egyáltalán abba, hogy 9 hónap az mennyi idő, mennyi fáradalom egy anyának? hihetetlenül megvisel mindenkit,és talán joggal volt hisztis abban az időszakban.

ha az embernek nem úgy működik a kapcsolata, ahogy azt elvárná és ekkor jön egy 3.fél akkor persze, hogy a 3. "újult erővel" elkápráztat, vagy megindít valamint a másikban.

önzőn viselkedtél, nem tiszteled azt a nőt, ki gyereked anyja. vállald a következményeket, és remélem a feleséged soha nem bocsájt meg.

Amit tettél, valóban nehezen megbocsátható. Hogy mennyire mély a feleségedben a fájdalom, és képes-e még veled újrakezdeni, ezt nem tudhatjuk.

Az egyetlen, amit tehetsz, hogy kitartóan, türelemmel próbálod visszahódítani. Ha mész hozzájuk, vigyél mindig valami apró ajándékot: virágot, vagy bármit, amiről tudod, hogy a feleséged szereti. Meglágyulhat a szíve, ha olyan dologgal kedveskedsz neki, ami régi szép emléket juttat eszébe. Fejezd ki, mennyire szereted a fiadat. Vedd kézbe, dédelgesd. Kérd, hogy ott lehess a fürdetésnél, tedd tisztába. (Már ha beenged egyáltalán a lakásba.)

Ha a feleséged ordibál veled, szelíden tűrjed, és még akkor se ordíts vissza, ha igazságtalan, amit a fejedhez vág. Ha veszekszik és szid, akkor már legalább szóba áll veled, és kiadja a mérgét, ami idővel elmúlhat.

Mindenki más abból a szempontból, hogy képes-e megbocsátani. Te olyan helyzetben hagytad cserben, amikor élete legnehezebb szakaszában volt. Valószínűleg sokáig kell a szeretetedet, ragaszkodásodat, gondoskodásodat bizonyítanod, mire újra tud bízni benned.

k8

Így kezdődik a poszt:

"Kerek mindenkit hogy csak erdembe valaszoljon!"

Ha nem tudunk segíteni, inkább ne szóljunk hozzá.