Mit tehetnek ilyen helyzetben?

Szerintem a lányod már elég megy ahhoz, hogy megértse azt a helyzetet is ha úgy alakul, hogy elváltok hiszen két év múlva nagykorú. Ahogyan ő is írta támogat ebben a dologban. Ha úgy érzed menthetetlen a házasság és jobb lenne a férjed nélkül minden akkor tedd meg.

(én még fiatal vagyok hogy ilyenben tanácsot tudjak adni, de én válnék)

ha a lányod ezt mondta lehet csak neked akar jót?

ilyenkor én is ezt csinálom de én is 16 vagyok megélek apa nélkül bár azért kicsit hiányzik de azért jól meg vagyunk

A lányod nem kell, hogy apa nélkül maradjon. Elvégre tőled elválhat, de élete végéig apa marad. Feltéve, hogy ők is úgy akarják...

Félsz, persze, 17 év után nem egyszerű saját lábra állni, és természetes, ha tele vagy félelemmel.

De gondolj bele, hogy most csak elvesztegeted az időt. Egyszer nagyon fogsz bánni minden napot, amit még vele töltöttél, pedig már nem akartál. Minél előbb túl esel rajta, annál hamarabb leszel túl az egészen.

A ház a tiéd, úgy veszem ki, van saját jövedelmed, gyerektartást fizetnie kell, és hamarosan a lányod is felnőtt.

Mi tart vissza?!

Én állandóan vitázó, veszekedő szülők között nőttem fel, apám sosem tisztelte anyámat, mindennek elhordta, káromkodott előttünk is.

Nekem megváltás volt a válásuk. Ha egyáltalán neheztelhetek anyukámra, akkor kizárólag azért, hogy nem tette meg hamarabb.

Ha anyagilag sem függsz tőle én nem értem mire vársz.

A gyerekednek is jobb egy szülővel, de harmonikus, nyugodt közegben nevelkedni.

Akkor elmondom, ha 17 év alatt nem lett jobb ember, akkor a 18. évben, sőt a 19.-ben, de még a 122.-ben sem lesz az.

Nem fog megváltozni. Ezzel csak a nők áltatják (már aki) magukat.